Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)

1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Csaba László: A kibővülés dinamikája

A kibővülés dinamikája A hosszú távú kamat mutatóját Fischerék a tőkepiacok kialakulatlansága, szűk volumene és az infláció magas szintje miatt nem tekintik értelmezhetőnek. De mi a helyzet a fejlettségi szintek különbözőségével? Ez a kritérium eleddig nem játszott szerepet, mert a római szerződés kizárta. S bár több elmélet megköve­teli a fejlettségi olló bezárását, empirikus elemzések (Begg, 1996), sőt még Ludlow saját táblázatai is (1996, 55-56. o.) azt mutatják, hogy az elmúlt 15 évben az EU-ban nem történt jelentős felzárkózás. Ez alól részben kivétel Portugália, azonban a va­lóban jellemző régiószintű összehasonlítások nem mutatnak semmilyen konvergen­ciát az EU-n belül. így a külsőktől ezt nem igazán indokolt elvárni. Vajon jogos-e a mostani tagoknál gyorsabb GDP-növekedést egyfajta kézenfekvő belépési követelménynek tekinteni, ahogy az több elemző és politikai tényező is te­szi? Ezt az elvárást nehéz lenne megindokolni. Az alapító országok közül. Franciaor­szág vagy az EU-taggá válását megelőző években Finnország nem kimondottan ko­reai-tajvani növekedési üteméről volt híres. A nemzetközi kereskedelem elmélete sze­rint különféle fejlettségű országok sikeres együttműködésének nincs akadálya. A gon­dot természetesen a strukturális és a kohéziós alapokból a jelenlegi szabályok szerint - például Romániának „járó" - összegek nagyságrendje okozza, De nem indokoltabb s egyben reálisabb is a jelenlegi szabályok reformját pártolni, mint az új belépőktől ismét olyan erényeket elvárni, amit a mai klubtagok sem gyakorolnak? Nos, kétségtelen, a neoklasszikus közgazdasági elmélet számos érvet ismer, ame­lyek a közepesen fejlett országok jelentős felzárkózási potenciálját megalapozzák. A nagy piac részévé válva, a tőkebeáramlás megkönnyítése révén s a szabályozási környezet egységesedésével egy sor olyan tényező jön mozgásba, amelyek fejlődést gerjesztő hatása kézenfekvő. E megközelítésben azonban az említett előnyök kibon­takozása az integrálódási folyamat következménye, nem pedig előzménye, még kevésbé előfeltétele. Más szóval a bevett közgazdasági felfogásból, az EMU-t is megalapozó elméletből épp a fordítottja következik annak, mint amit a különféle konvergenciaprogramok sugallnak. A neoklasszikus felfogás szerint a gyors fejlő­dés a belépés hozadéka, nem pedig előzménye, amit belépőjegyként követelhetnek meg a rendszerváltó országoktól a már benn lévők. Csatlakozni kell - de milyen EU-hoz? Miközben az idő egyre múlik, és a csatlakozási stratégia logikája kikristályosodott, eközben továbbra is tartós bizonytalanság lengi körül azt a célmodellt, amihez a közép-európai országoknak saját belső elrendezéseiket hozzá kellene igazítaniuk. A kormányközi konferencia várhatóan nem hozza meg azt az áttörést, aminek ér­dekében összehívták, ehelyett a továbbaraszolás gyakorlatára teszi majd rá a hiva­talos jóváhagyás pecsétjét. A sok szempontból perdöntő többségi döntések ügye J 997. tavasz 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom