Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Fülöp Mihály: Nagy-Britannia és Franciaország szerepe a magyar békeszerződés kidolgozásában 1945-1946-ban
Késői bűnbánat" Trianonért A csehszlovák emlékirat a fentiekből következően megállapítja: a magyar nemzetiségű volt csehszlovák állampolgárok különösen 1938 után ellenséges, idegen elemként az ország bel- és külbiztonságára veszélyt jelentenek, lehetetlen békében élni velük. A világbéke és az európai biztonság, a két állam jövőbeli baráti kapcsolatai szempontjából ezt a kérdést véglegesen meg kell oldani, hogy megszűnjön Közép-Európa legfontosabb konfliktusforrása. Mivel a közvetlen tárgyalások nem vezettek eredményre, Csehszlovákia feljogosítva érzi magát 200 000 magyar nemzetiségű volt csehszlovák állampolgár kiutasítására az 1946. február 27-i magyarcsehszlovák lakosságcsere-egyezmény feltételei alapján. A csehszlovák beadvány kötelezni óhajtotta Magyarországot, hogy a békeszerződés életbelépését követő három hónapon belül kössön egyezményt a lakosságcseréről Csehszlovákiával. Ha ennek megkötésére nem kerül sor, Csehszlovákia fenntartja magának a jogot, hogy az áttelepítést egyoldalúan végrehajtsa. A csehszlovák kormány a 200 000 magyar kitelepítésén kívül felvetette a pozsonyi hídfőre vonatkozó területi követelését is. Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, Rajka és Bezenye község Csehszlovákiához csatolását azzal indokolták, hogy Pozsony városfejlesztése csak ebben az irányban lehetséges, a tervezett kikötő és vízi erőmű megépítése így kizárólag csehszlovák területen történhetne; Pozsony védelme a magyar tüzérség esetleges támadásával szemben csak így lenne megoldható; az 5 község 7523 lakosának 53 százaléka német, 25 százaléka horvát és csak 22 százaléka magyar. A csehszlovák emlékirat felveti, hogy ha Magyarország a prágai, 1946. április 6-i egyezmény alapján nem fizeti ki a 30 millió dollár jóvátételt 6 év alatt, át kell adnia természeti kincsei kiaknázását, állami javai és monopóliumai zálogjogát Csehszlovákiának. A kártérítést pedig kiterjesztették a történelmi és kulturális értékű tárgyakra és iratokra is. A csehszlovák kormány be kívánta emelni a magyar békeszerződés szövegébe a fegyverszüneti egyezményt, valamint a trianoni békeszerződést is érvényben lévőnek nyilvánította, különösen annak katonai rendelkezéseit. A pénzügyi, gazdasági és közlekedési jellegű követelések Csehszlovákiának évtizedekre szabad kezet biztosítottak volna Magyarország területén. Magyarországot az ENSZ pénzügyi ellenőrzése alá kívánták helyezni, az említett zálogjog stb. érvényesítését kilátásba helyezték, a katonai rendelkezések betartását állandó jellegű szovjet-csehszlovák-jugoszláv szövetséges ellenőrző bizottság felügyeletére óhajtották bízni. A csehszlovák emlékirat ezenkívül további követelések benyújtását sem zárta ki. A magyar kormány nem tudott és nem tudhatott a Londonban előterjesztett csehszlovák igényekről. A Foreign Office-ban azonban részletes elemzés, majd a Külügyminiszteri Tanács párizsi ülésére utazó angol delegációnak alaputasítás készült a csehszlovák-magyar vitáról. A Foreign Office Research Department (kutatórészleg) 1997. ősz 65
