Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - DOKUMENTUM - Sz. Bíró Zoltán: Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei
Kelet-Közéip-Európn és Oroszország érdekei jelentkezett ország - Albánia, Horvátország, Macedónia, sőt még Kis-Jugoszlávia is - többször kinyilvánította belépési szándékát. A társadalmi és gazdasági fejlődés szintjét, a gazdaság piaci transzformációjának fokát és a politikai rendszerek jellege közti különbségeket tekintve, a jelentkező országok között két csoportot különböztethetünk meg: az élenjáró országok csoportját (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és talán Szlovákia) és az elmaradottakét. De még az élenjáró országok esetében sem valószínű, hogy felvételükre 2000 előtt sor kerül, alighanem indokolt ennél távolabbi időpontra számítani. A NATO keleti terjeszkedése, - amit az EU kibővítésével párhuzamos és azt kiegészítő folyamatként szokás tárgyalni - jelentős mértékben korrigálhatja ezt a folyamatot. I. 5. A kelet-közép-európai vezetők nyilvánvalónak tartják, hogy a NATO-hoz való csatlakozás meggyorsítja az EU-ba való felvételt, azaz a NATO-bizonyítvány mintegy igazolja a nyugati világhoz tartozást, és új garanciákat ad a külföldi befektetők számára a külpolitikai kockázatokkal szemben. Mintha ezáltal kiegészítő hivatkozást nyerne az „Európába való minél gyorsabb visszatérés" melletti érvelés. Erre a doppingra annál is inkább szükség van, mert az EU-ban a kelet-európai újoncok felvételére mindinkább mint sivatagi délibábra tekintenek, merthogy minél közelebb kerülnek a problémához, annál távolabbinak tűnik annak gyakorlati megoldása. A NATO-tag Spanyolországnak és Portugáliának- akik példáját Kelet-Közép-Európában követni akarják - hétéves tárgyalássorozatra volt szükségük az EU-ba történő belépéshez, míg Svédország, Ausztria és Finnország az EU-tagság elnyerése után is kívül maradt a NATO-n. 1. 6. Jól ismertek azok a tényezők, melyek visszatartják az EU-t, hogy szélesre tárja Kelet felé a kapuit. Szükség van az intézményrendszer és a döntéshozatali folyamatok előzetes reformjára. S ha e feltételeknek 1996-97-ben valóban eleget tesznek, akkor is maradnak nehezen megoldható pénzügyi problémák. Az elmaradott régióknak a „strukturális alapokon" keresztül nyújtott jelenlegi támogatása és a közös mezőgazdasági politika az EU költségvetésének 79,6%-át emészti fel. 1999-re ez 81,4%-ra fog emelkedni. 1999-ben a strukturális alapok mintegy 33 Mrd ECU-vel (40,2 Mrd USD/év) fognak rendelkezni. Az új tagok felvételét követően a költségvetésnek csak ezt a részét 38 Mrd ECU-vel (49,4 Mrd USD/év) kellene növelni. A közös mezőgazdasági politika kiterjesztése a kelet-közép-európai országokra minimálisan 6-10 Mrd ECU-vel növelné az éves költségvetést. Amennyiben nem történik meg e két jelentős kiadási tétel elveinek és normáinak radikális átértékelése az unión belül, úgy az EU általános költségvetése akár 25—100%-kal is növekedhet, ami elfogadhatatlanul magas ár lenne. Míg a segélyek csökkentésében nem érdekeltek annak jelenlegi kedvezményezettjei: Portugália, Görögország, Spanyolország, Olaszország és Írország, addig növelésében a fő befizetők - Németország, Hollandia és Nagy-Britannia - ellenérdekelt. I. 7. Kelet-Közép-Európa országainak EU-felvétele minduntalan szembe találja magát a bővítéssel járó valószínű költségek kalkulációjával. A számok mögött azonban az EU-bővítés feltételeit, céljait és határidőit elvileg különbözőképpen értékelő megközelítések húzódnak meg. A jelöltek számára az EU-ba való belépés eszköz az átlagos európai fejlettségi szint mihamarabbi eléréséhez, az unió tagjai számára ez a szint - az új tagok felvételének ugyan nem formális, de mégiscsak elengedhetetlen előfeltétele. Még Csehországnak is, ahol az 1995-ös egy főre jutó bruttó nemzeti termék az európai átlag 50%-ának felel meg, az elkö1997. mjrír 117
