Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Péter: Franciaország és Németország a maastrichti politikában
Franciaország és Németország a maastrichti politikában Mitterrand elnök nehézség nélkül elfogadta. Az 1992. szeptember 20-i népszavazáson a franciák 51,05 százaléka az EUSZ mellett, 48,95 százaléka ellene szavazott, s ezzel felhatalmazta a köztársasági elnököt a szerződés megerősítésére, amit az alkotmány 52. cikkelye alapján Mitterrand elnök 1992. november 1-jén meg is tett. A franciák számára Maastricht tanulási folyamatot jelentett, tulajdonképpen Jacques Delors tapintott rá igazából a lényegre, amikor kijelentette, hogy „vállalkozásunk egyre inkább elitista és technokrata, a nép azonban nem békül meg vele, ami az integrációra nézve tulajdon hazánkban jelent valós veszélyt „. A megerősítési vita jelezte, hogy komoly feladatot jelent egy szupranacionális intézmény munkamódszerei és a szubnacionális politika közötti távolságot áthidalni, ami egyik oka volt annak, amiért a francia megerősítés a disztributív, nem pedig az integratív tárgyalások hatását mutatta ki. Mivel a közvéleményt nem megfelelő módon tájékoztatták a kormányközi konferenciák munkájáról, ezért a Maastrichtot ellenzők az EUSZ megerősítését olyan zéró összegű játéknak állíthatták be, amelyben az arc nélküli brüsszeli bürokraták által irányított bizottság győzelme egyenlő volt a szuverén francia állam veszteségével. A francia népszavazás gyenge eredményére a szerző szerint az a lehetséges magyarázat, hogy a hidegháború utáni Európa geopolitikája felborította a közösség tagállamai között fennálló egyensúlyt, a franciákat különösen érzékennyé tette a német politikusok hangjának és befolyásának megváltozása, amit erősített a politikai elit iránti társadalmi bizalom hiánya is, mindez megakadályozta az integratív tárgyalásokat a megerősítési vitákban. A németországi megerősítés Németországban az EUSZ megerősítése feltárta, hogy bár a németek elkötelezettek az európai integráció mellett, mégis szembesülniük kellett azzal, hogy a maastrichti folyamatot másként értékelte az elit, és másként a közvélemény, amelynek ellenérzései támadtak a politikacsinálással szemben. A német megerősítési folyamatot beárnyékolta a márka elvesztése felett érzett aggodalom, ami szimbolikusan több volt egyszerű gazdasági problémánál. Ugyanakkor a maastrichti folyamat fontos változásokat hozott intézményi struktúrájában, hiszen a minisztériumokban európai ügyekkel foglalkozó szervezeti egységek kezdték meg működésüket, a Bundestagban és a Bundesratban létrehozott specializált bizottságok pedig Németország kompetenciáját erősítették az Európai Unió döntéshozatali rendszerében, ami jelezte a növekvő német elkötelezettséget a közösségi törvénykezésben. December 2-án a Bundestag 543 igen, 17 ellenszavazattal és 8 tartózkodással, december 18-án pedig a Bundesrat egyhangúan fogadta el az EUSZ-t. 1993. október 13-án Németország megerősítette az EUSZ-t. Ezzel a maastrichti folyamat véget ért, új korszak köszöntött az európai integrációra. 1997. nyár 107
