Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Pirityi Sándor menziót. Jacques Chirac elnök 1997. június 7-én egy lille-i múzeumavatás alkalmából mondott beszédében kénytelen volt leszögezni: „Feladatom ma az, hogy megőrizzem a negyven évi türelem és erőfeszítés révén elért európai vívmányokat, és az akadályok ellenére tovább haladjak az egységes, erős és igazságos Európa felé." A Libération rámutatott, hogy a hatalomra jutott francia szocialisták általában nem túl nagy lelkesedéssel figyelik a NATO bővítését, s ezzel keresztezik Chirac erőfeszítéseit. A francia kormánytöbbségen belül jelentős erők - amelyek már akkor is szkeptikusan nyilatkoztak a Juppé-kormány közeledési gesztusairól, amikor ellenzékben voltak - nem támogatják az ország visszatérését a NATO katonai szervezetébe, így az amerikaiak nyugodtan elzárkózhatnak mindenféle engedménytől. Június 11-én William Cohen amerikai védelmi miniszter - hallgatva a francia követelésekről - így fordult Párizshoz: „Szeretném remélni, hogy Franciaország fontolóra veszi teljes integrációját a NATO-ba. Úgy vélem, ez fontos nekik, és fontos magának a NATO-nak is, de nem tudom, hogy mi az álláspontjuk a választások nyomán... Meggyőződéssel mondhatom, hogy mi a kormányzatban valamennyien szeretnénk Franciaország csatlakozását teljesen integrált alapon." Alain Richard, az új francia kormány védelmi minisztere másnap Brüsszelben egyértelművé tette: A NATO-ban folyó viták nem olyan természetűek, hogy megengednék Franciaország közeli visszatérését a NATO katonai szerveibe. A parancsnokságok felállása tárgyában „az egyensúly helyreállítását" szorgalmazta Európa és az Egyesült Államok között. Ekkor az amerikai védelmi miniszter sajátos módon „konstruktívnak" nevezte Franciaország álláspontját, egyben annak az óhajának adott kifejezést, hogy folytatódjanak Párizzsal a törvényhozási választások miatt felfüggesztett tárgyalások.23 Maastricht nem hozott megoldást az „európai" külpolitika gyengeségére, Amszterdam meghiúsította a Nyugat-európai Unió majdani automatikus vagy menetrend szerinti összeolvadását az Európai Unióval. Pedig Párizs szerint ahhoz, hogy „Európa európai legyen", megvannak az intellektuális és gazdasági adottságok, és meglehetnek a katonaiak is. Francois Mitterrand elképzelése egyszer talán valóra válhat egy olyan Egyesült Európáról, amelyben hatalmi törekvéseivel együtt mindenki megőrzi nyugalmát, nem utolsósorban Franciaország „a magányosságban testet öltő nagyság epikai illúziójával". Jegyzetek 1 MEMO. 1990. 8. sz. 105-112. o. 2 A francia „elrettentési potenciál" felállításáról a Legfelsőbb Védelmi Tanács 1963. május 2-án döntött. 3 Gazdag Ferenc, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója a francia stratégiai útkeresést elemző egyik 1995-ös cikkében érzékeltet egyfajta fél évszázados ívű „törlesztési hidat" Franciaország és 92 Külpolitika
