Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Pirityi Sándor a NATO-struktúrák támogatását felhasználva. Az „európaiasítás" ne csak akkor mutatkozzék meg, amikor ténylegesen hadműveletekre kerül sor, hanem legyen hatékony és világos békeidőben is, a tervezésnél és előkészítésnél, a politikai és katonai döntéshozatalnál egyaránt. A NATO parancsnoki hierarchiájának európai módon is tudnia kell működni, hogy adott időben rendelkezésre álljanak azok az eszközök, amelyek egy művelet európai vezetés alatti keresztülviteléhez szükségesek. Az atlanti szövetség megújhodásának nemcsak földrajzi, hanem tartalmi alapon is végbe kell mennie, az alkalmazkodást a keleti irányú bővítés egyidejű tekintetbe vételével kell megtervezni, nehogy Oroszország és Ukrajna elszigetelődjék vagy elidegenedjék - fogalmaz a hivatalos Párizs. Hervé de Charette francia külügyminiszter a NATO-tagállamok külügyminisztereinek 1996. júniusi berlini tanácskozása előtt sajtóinterjút adott az úgynevezett európai identitásról, a szövetségnek az új viszonyokhoz való alkalmazkodásáról és ezek függvényében a bővítésről. Ezúttal is hangsúlyozta, hogy az európai védelmi identitásnak szilárd, egybefüggő és látható módon kell léteznie, ezért meg kell határozni azokat az európai elemeket, amelyek az atlanti szövetségen belül szolgálhatják a NYEU-műveleteket. Ezek: a parancsnoki pozíciók, a vezérkar eszközei és a támogatás. Az kell - mondotta -, hogy az európaiak politikai döntése állandó eszközökre támaszkodhasson. Szerződéseknek kell lehetővé tenniük szükség esetén ezeknek a NYEU rendelkezésére bocsátását. A francia diplomácia vezetője burkoltan figyelmeztette az Egyesült Államokat, ne utasítsa el ennek az identitásnak stabillá és állandóvá tételét, mert ellenkező esetben leáll Franciaország közeledése a NATO-hoz. Megismételte, hogy az európai identitásnak nem szabad csupán egy katonai művelet időtartamára konkretizálódnia, kézzelfogható valóságnak kell válnia. „Nem akarjuk gyengíteni a transzatlanti kapcsolatokat, éppen ellenkezőleg, erősíteni kívánjuk őket, megadva a szövetség európai tagjainak azokat az eszközöket, amelyek révén nagyobb felelősséget vállalhatnak magukra az őket érintő ügyekben" - fogalmazott Hervé de Charette. Egy kérdésre válaszolva nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok éppen annyira tudatában van a szövetség megreformálása szükségességének, mint Franciaország: „Ami az Egyesült Államokat illeti, több mint harminc éve védelmezi a szövetség »európai pillérének« eszméjét. Most konkretizálódnia kell az európai védelmi identitás amerikai támogatásának." A francia külügyminiszter hangsúlyt helyezett arra, hogy az atlanti szövetség tagjai elismerjék: a NATO alkalmazkodása fog kedvezni a bővítésnek, és nem fordítva. „Egy megújhodott és új életre kelt NATO kényelmesen fogadja majd az új tagokat. Ha azonban a szövetség struktúráinak alkalmazkodása elmarad, a bővítés törékennyé teheti azokat. A legnagyobb fontosságot tulajdonítjuk annak, hogy leg86 Külpolitika
