Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Franciaország és az „európai pillér" kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy az Európai Unió tagállamai egy kifejezettebb európai biztonsági és védelmi identitás felé kívánnak elmozdulni, a másik pedig az, hogy Oroszországot be kell vonni a kontinens jövőbeli biztonsági építményébe. Rámutatva, hogy a francia visszatérési döntés, amely egyoldalú volt, és nem kapcsolódott feltételekhez, kihatásaiban túlnő Franciaországon, Charles Miliőn górcső alatt vizsgálta a NATO megújhodásának megkezdett, de befejezetlen folyamatát. Emlékeztetett arra az 1991 óta hangoztatott francia óhajra is, hogy a szövetség idomuljon az alapvetően megváltozott stratégiai környezethez. Ami az 1994. januári NATO-csúcsértekezletet illeti - itt határozták el az új feladatokhoz való további alkalmazkodás mellett az „európai pillér" erősítését - Miliőn szerint a haderők elhelyezésének csak egy előzetes ésszerűsítése történt meg, elmaradt a parancsnoki struktúrák gyökeres továbbfejlesztése, a politikai és katonai döntési folyamatok és eljárások tökéletesítése, az az eljárás sem alakult ki, amellyel az elkülöníthető, de nem különálló NATO-erőforrások az európaiak rendelkezésére bocsáthatók. Nehézkes szervezeti felépítés, de a szokás hatalma is rendkívüli mértékben hátráltatta a boszniai békeműveletek tervezését és megvalósítását. Egyértelműen meghatározott politikai törekvések hiányában a NATO-csapatok megszenvedték mind az európai, mind a szövetségi döntéshozatali rendszer fogyatékosságait, mutatott rá cikkében a miniszter, hozzáfűzve, hogy Franciaország két súlypontot képzel el a további munkában: a politikai ellenőrzés erősítését a szövetségben és az európai identitás megszilárdítását. Párizs szerint a NATO katonai bizottságának az egész szövetség vezérkaraként kell működnie, mégpedig azzal a mandátummal, hogy forgatókönyveket készítsen elő a különböző parancsnokságok részletes katonai tervezése számára. „Az európai integráció politikai szintje szükségképpen azt jelenti, hogy a biztonsági és védelmi kérdéseket mind fokozottabb mértékben az Európai Unió szintjén kell megvizsgálni. Ez a törekvés bizonyára nem veszélyezteti a szövetséget, éppen ellenkezőleg, olyan eszközként értelmezendő, amellyel a szövetség konszolidálható és a transzatlanti szolidaritás teherbíróbb alapzatra állítható. Nem lehetséges olyan európai védelmi politika, amely számításon kívül hagyja az atlanti dimenziót, és nem lehet tartós az a szövetség, amely nem tesz hitet egy erős európai pillér mellett" - szögezte le a francia hadügyek irányítója. Tény, hogy az „európai pillér", amelynek képét még John F. Kennedy amerikai elnök vázolta fel, szervezeti értelemben nem körvonalazott, inkább politikai képlet, egy tartós szövetséget feltételez, amely mind politikai, mind katonai értelemben nagyobb és hatékonyabb európai hozzájárulásra támaszkodik. Francia értelmezésben az európaiaknak a jövőben olyan helyzetben kell lenniük, hogy az európai haderők alkalmazását előkészíthessék és levezethessék, mégpedig az 1994. januári NATO-csúcs határozataival összhangban, a NATO-erőforrások és 1997. nyár 85
