Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Pirityi Sándor A NATO-tagállamok állam- és kormányfői 1994 januárjában Brüsszelben áldásukat adták az úgynevezett vegyes összetételű közös alkalmi kötelékek (CJTF) elgondolására. Megvalósításuk lényege az, hogy „elkülöníthető, de nem különálló" csoportosulást hoznak létre, amelyet akár a NATO, akár a Nyugat-európai Unió alkalmazhat, elégséges rugalmasságot kölcsönözve a NATO integrált katonai parancsnoki struktúráinak a szövetség biztonsági igényeinek kielégítésére és az 1949-es washingtoni szerződés 5. cikkén túlmutató akciókhoz, akár az ENSZ, akár az EBESZ felkérésére A program a kiképzés, a gyakorlatok és a hadműveletek vonalán a ázövetségen kívül álló országoknak is lehetőséget kínált NATO-országokkal való együttműködésre. Az 1996. júniusi berlini NATO-csúcs elfogadott egy olyan elvet, amely mellett a franciák különösen kitartottak, nevezetesen, hogy a közös alkalmi kötelékek európai csoportjai létrehozhatók, és felhasználhatják a NATO eszközeit, hadtáp- és felderítő rendszereit olyan műveletben, amelyben nem vesz részt az Egyesült Államok, s amely fölött akkor a NYEU fog gyámkodni. Időről időre felelevenedtek a viták azonban arról, hogy az amerikai SACEUR, a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsőbb Parancsnoka milyen feltételek mellett adhatja át a szövetségi erők egy része fölött a parancsnokságot és a felelősséget egy európai tisztnek.13 Reintegrációs taktikai vonulat Franciaország az Észak-atlanti Tanács 1995. december 5-i ülésén bejelentette, hogy ismét elfoglalja helyét a NATO őt megillető olyan katonai testületéiben, amelyek nem csorbítják szuverenitását. Részt vesz tehát újból a védelmi miniszterek tanácskozásain, teljes mértékben a katonai bizottság munkájában, intenzívebbé teszi munkakapcsolatait a NATO katonai struktúrájával, viszont továbbra sem működik közre a Védelmi Tervező Bizottságban vagy az Atomtervező Csoportban. Párizs jelezte, hogy a katonai bizottság szerepének általa szándékolt erősítése nem változtat Franciaországnak a NATO integrált katonai struktúrájához való viszonyán. Ezt a viszonyt továbbra is kétoldalú megállapodások szabályozzák, amelyek szükség esetén a megváltozott nemzetközi környezetnek megfelelően időszerűsíthetők. Az atlanti szövetség adott állapotában a francia fegyveres erők viszonya az integrált katonai struktúrához nem változik. Fél évvel a visszatérés bejelentése után a NATO review-ban megjelent Charles Miliőn francia védelmi miniszter cikke a tömb megújítását illető elképzeléseiről.14 Ennek bevezetőjében hangsúlyozta, hogy érdek- és értékközösség kapcsolja össze a szövetség tagállamait, tekintélyes erőforrásokat fordítottak e közösség fenntartására, és az évek folyamán jelentős tapasztalatok halmozódtak fel. A miniszter szerint a hidegháború befejeztével kialakult biztonsági környezetben két fontos tényezőt 84 Külpolitika
