Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Franciaország és az „európai pillér" erőfeszítése alapján, amely választási szabadságának feltétele marad, Franciaország három fő célt tűz maga elé: 1. Erősíteni az európai törekvéseket a védelem terén, amelynek kereteit meghatározza az Európai Unióról szóló szerződés. 2. Megújítani a transzatlanti kapcsolatot, folytatva a szövetség hozzáidomítását a jövőbeli stratégiai környezethez és küldetéseihez, biztosítandó az amerikai elkötelezettség szükséges folytonosságát Európa biztonsága és stabilitása mellett. 3. Elkerülni az anta- gonisztikus katonai tömbök újjáalakulását, létrehozva a biztonság Oroszországot magában foglaló keretét, számot vetve az Európai Unió progresszív bővítésének folyamatával." Az 1994-es francia fehér könyv leszögezte: „Az európai védelmi identitásnak a Nyugat-európai Unión keresztül történő igenlését meg fogja könnyíteni a NATO meglévő eszközeinek igénybevétele... Ez az elv már érvényesül bizonyos szövetségi erőknél, amelyek megkapták vagy a közeljövőben megkapják kettős beosztásukat a NATO-hoz és a NYEU-hoz... Francia- ország továbbra is pártfogolja a NATO szerepét kiegészítő NYEU erősítését... Az atlanti szövetségnek olyan fórummá kell válnia, ahol megnyilatkozik mind az európai védelmi, mind a biztonsági identitás. Egyebek között elő kell irányozni azokat a sajátos eszközöket és szerkezeteket, amelyekkel végrehajthatók az észak-atlanti szerződés 5. cikkén túlmutató küldetések, illetve olyan missziók, amelyekre az integrált katonai struktúrához nem tartozó országok, mint Franciaország és Spanyol- ország vagy a szövetséghez nem tartozó olyan országok erőit hívják fel, mint például Közép-Európa új demokráciái vagy az északi országok... Következésképpen logikus biztosítani Franciaország részvételét a NATO döntéshozatali fórumain, amikor francia erők alkalmazásáról vagy érdekeinkről van szó. A védelmi miniszter megjelenéséről az Atlanti Tanácsban, túl a külügyminiszter megjelenésén, és a vezérkari főnök megjelenésén a katonai bizottságban, ezentúl esetről esetre a köz- társasági elnök és a miniszterelnök fog dönteni." A védelmi hadászatról szóló részben egyebek között ez áll: „A nukleáris rendszereknek a korábbinál változatosabb körülmények között kell biztosítaniuk az elrettentés hitelességét és a hagyományos eszközöktől megkövetelhető, hogy bizonyos esetekben ténylegesen hadászati szerepet töltsenek be. Amikor Franciaország létérdekeit többé nem fenyegeti közvetlen veszély, viszont a nemzetközi közösség, amelytől biztonságunk függ, ilyen fenyegetettségbe kerül, nem rendellenes, hogy a kollektív biztonság szolgálatában elkötelezett hagyományos erők központi pozíciók elfoglalására törekedjenek. Nincs törés a stratégiában, de a forgatókönyvek függvényében alakul mind a nukleáris eszközök, mind a hagyományos eszközök szerepe... A francia atomstratégia az elrettentés stratégiája, de el kell utasítani az elrettentés és az alkalmazás összemosását." 1997. nyár 83
