Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Franciaország és az „európai pillér kinyilvánítása húzódik meg, illetve, hogy Párizs jobban ellenőrzése alatt akarja tartani az új stratégiáról folyó vitát. Már működött az ötezer fős francia-német dandár, amikor Párizs és Bonn 1991. október közepén egy „európai hadtest" felállítására vonatkozó javaslatot küldött a Nyugat-európai Unióban részt vevő szövetségeseinek. Német részről siettek kijelenteni, hogy a kezdeményezés nem jár a NATO meggyengítésének veszélyével, Bonn pontosan teljesíti a szövetséggel szemben fennálló kötelezettségeit, az érintett német alakulatokat nem vonják ki a tömbből. Mitterrand francia elnök azt hangoztatta, hogy a hadtest felállításával Európának nem kell már olyan nagy mértékben hagyatkoznia saját biztonsága vonatkozásában az Egyesült Államokra, az alakulat „NATO- kompatíbilis" lesz, és betöltheti majd a Varsói Szerződés Szervezetének megszűnésével Kelet-Közép-Európában támadt „biztonsági űrt". Washington és London berzenkedett a gondolattól, Manfred Wörner NATO-főtitkár pedig biztosítékokat kért arra vonatkozólag, hogy a hadtest csak a NATO földrajzi övezetén kívül fog tevékenykedni. Jellegzetes megfontolásokat hozott felszínre 1992. június 19-i brüsszeli búcsúzó sajtóértekezletén William Taft nagykövet, aki 1989 óta volt az Egyesült Államok állandó képviselője a NATO-nál. Közölte: szívesen látná Franciaország közeledését az atlanti szövetséghez, mert ez megkönnyítené az európaiak számára NATO-kompa- tíbilis közös védelmi politika kidolgozását. „Ha Franciaország ismét csatlakozna az integrált katonai struktúrához - mondotta a nagykövet -, igen könnyű lenne a francia-német hadtestet kompatíbilissá tenni a NATO-val... E témában Washington még nincs teljesen megnyugodva, és szeretne részleteket tudni arról, hogy milyen lesz a 35 000 főt számláló eurohadtest viszonya egyfelől a Nyugat-európai Unióhoz, másfelől a NATO-hoz." William Taft idegenkedve beszélt egy olyan katonai kapacitásról, amely párhuzamos teendőket látna el a NATO keretében Európában tartózkodó amerikai erőkkel. „Ha így lenne, az amerikai vezetés aligha tudna szembeszállni az amerikai közvéleményben és a kongresszusban jelentkező izolacionista irányzatokkal" - figyelmeztetett a posztjáról távozó amerikai diplomata. Franciaország 1993. január 21-én újabb lépéssel közeledett az atlanti szövetséghez. Ezen a napon Brüsszelben háromoldalú megállapodást írt alá egyfelől Lanxade tengernagy, a francia vezérkari főnök és Naumann tábornok, a Bundeswehr főszemlélője, másfelől az amerikai Shalikashvili tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka a francia-német „eurohadtest" és a szövetség viszonyáról, az 1995-ös NATO-kézikönyv szerint „azokról a feltételekről, amelyek alkalmazása révén az Európa Hadtest a szövetség keretein belül működhet". Eszerint - 1966 óta első ízben - válság esetén francia egységek kerülhetnek „hadműveleti NATO-parancsnok- ság" alá. 1997. nyár 81
