Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Pirityi Sándor a NATO egyesített parancsnokságával szemben. Mindez nem zárja ki a kapcsolatok fejlesztését a NATO-val - tette hozzá Mitterrand, jelezve, hogy a francia katonai erő feladata a nemzeti függetlenség megvédése, „nem pedig más nyugat-európai országok védelmének biztosítása". Ugyanakkor - folytatta -, ha például az NSZK-t támadás érné, Franciaország „katonai erejével az első pillanattól fogva jelen lesz a konfliktusban, beleértve nukleáris erőit is... feltéve, hogy ezt az atlanti szövetség keretében teheti". A francia államfő továbbá úgy vélekedett, hogy az egységes nyugateurópai belső piac 1993-as megteremtése után eljöhet az idő a NATO „európai pillérének" megszilárdítására is. Mint emlékezetes, Helmut Kohl nyugatnémet kancellár 1987. június 19-én javasolta egy közös francia-német dandár felállítását, első lépésként egy „közös európai harci erő" létrehozásának folyamatában. Az erre vonatkozó szerződést 1988. január 22-én aláírták, ugyanakkor életre hívták a francia-német Egyesített Biztonsági Tanácsot. E testület egyik ülésén, 1990. februárjában a tanács titkára, Klaus Naumann német tábornok és francia helyettese úgy foglaltak állást, hogy a francianémet dandár - számot vetve az új helyzettel - „modell lehetne többnemzetiségű európai erők létrehozásához, amit sem Bonn, sem Párizs nem tart kizártnak". Az AFP francia hírügynökség 1990. május 17-i összefoglalójában ezt írta: „Párizs szerint az európai védelemnek természetesen az új realitásokhoz idomított atlanti szövetségen kell alapulnia, vagyis a szervezet európai pillérére való támaszkodás megnövekedett szerepén, anélkül, hogy gyengülne az észak-amerikai összetevő. Mitterrand elnök Bush elnökkel való találkozóján az amerikai erők Nyugat- Európában maradása mellett szállt síkra. Kohllal és Thatcher asszonnyal a kétoldalú katonai együttműködés fokozását szorgalmazta az NSZK-val, illetve Nagy-Britan- niával. Az erősebb európai színezetű NATO mellett kardoskodó francia államfő mindazonáltal egyértelműen elutasította azokat a spekulációkat, melyek szerint Franciaország visszatérne a szervezet integrált katonai parancsnokságába." A francia hírszolgálati iroda ebben az anyagában szólt Francois Mitterrandnak arról az elgondolásáról is, hogy kívánatos volna egy olyan rendszer létrehozása, amely az összes európai országokat magában foglalná - beleértve a Szovjetuniót -, s amely az általa javasolt Európai Konföderáció „egyelőre távoli keretében lenne meghatározható". 1991 márciusában a világsajtó hírül adhatta, hogy Franciaország „egy igen fontos időszakban olajágat nyújtva a nyugati szövetségnek" csatlakozott a NATO katonai stratégiájának felülvizsgálatáról elkezdett munkához, holott azt szövetségesei, de főként Nagy-Britannia többszöri kérése ellenére, korábban elutasította. (Az illetékes munkacsoportot a NATO 1990. júliusi londoni csúcsértekezlete hívta életre.) NATO-beli diplomaták nem kommentálták a francia pálfordulást, olyan megjegyezéseket viszont elejtettek, hogy a változás mögött csak jelképes jelenléti szándék 80 Külpolitika
