Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Dunay Pál 4. A biztonsági kérdéseknek mindinkább eltérő lett a jelentősége a négy állam életében. 5. A kooperáció külső feltételrendszere ugyancsak megváltozott. A Nyugat már nem tekintette a visegrádi négyeket exkluzív csoportnak. Más országok éppúgy részt vettek az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsban és a Partnerség a Békéért programban, éppúgy társult partnerei a Nyugat-európai Uniónak, aláírták a társulási megállapodást az Európai Unióval, és tagjaivá váltak az Európa Tanácsnak. A visegrádi országok és a Nyugat közötti kiváltságos kapcsolat véget ért. Nyugati államférfiak okkal kétkedhettek abban, vajon olyan ország, mint Szlovákia, szükségképpen jobb gazdasági teljesítményt nyújt-e, mint például a csoporthoz nem tartozó Szlovénia, illetve demokratikusabban fejlődik-e, mint pl. Románia. 6. Ezt a folyamatot kiegészítette, hogy a kelet-közép-európai új demokráciák vezetői különböző háttérrel rendelkeztek. Közülük többeknek meglehetősen naiv és ködös elképzelése volt csak a demokráciáról és az állami intézményépítésről, beleértve a biztonságpolitikát is. Ez nem különösebben meglepő, hiszen szakmai tapasztalatuk történészként, íróként vagy szakszervezeti vezetőként volt figyelemre méltó. A legfontosabb fogyatékosságuk szinte egyöntetűen az volt, hogy nem értették meg, hogy országuk legfontosabb problémája gazdasági jellegű. Ennek a ténynek fel- és elismerése az egyik részt vevő állam részéről tovább gyengítette a csoportot, és egyben megváltoztatta tevékenységének súlypontját. Ez nem jelentette azt, hogy a visegrádi csoportnak el kellett tűnnie a politikai színpadról, csupán azt, hogy tevékenysége szűkebb körben érvényesült. „Visegrád tipikusan az átmenet terméke volt. A visegrádi együttműködés egyre inkább egy nyitott gazdasági térséggé szervezi magát, amelynek célja nem önálló integrációs térség létrehozása, hanem a már létező integrációs struktúrákba való bekapcsolódás elősegítése."44 Kommentárjában egy cseh napilap azt írta: „Visegrád halott, éljen a CEFTA!" A legtöbb lehetőség az együttműködésre a gazdaságban van. „Csak álmodozók gondolják, hogy a politika és a biztonság területén mélyebb együttműködés lehetséges."45 Az, hogy Csehország deklarálta a visegrádi csoport de facto megszűntét, egyszerűvé tette a többi résztvevő helyzetét. Nem kellett kifejteniük saját véleményüket a visegrádi csoportról, sőt valójában nem is kellett álláspontjukat kidolgozniuk. Elegendő volt mindössze Csehország ellenkezésére hivatkozniuk. A Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) Az az elképzelés, hogy a visegrádi csoport államai között valamiféle gazdasági együttműködési keretet kell létrehozni, a krakkói csúcs és a külgazdasági miniszterek azt követő 1991. november 30-i varsói találkozója óta van a napirenden. Míg az állam- és kormányfők szemében - tekintettel más területen szerzett szakértelmükre - a hármak gazdasági együttműködése másodlagos jelentőségű volt, az utób24 Külpolitika
