Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? bi találkozó résztvevői szemében az ügy fontossága magától értetődött. Pontosan tudták, hogy kölcsönös kereskedelmi forgalmuk jelentősen csökkent. Bár eredetileg az az ötlet merült fel a hármak körében, hogy fizetési uniót létesítenek - feltehetőleg válaszként a KGST-együttműködés egyik legsúlyosabb fogyatékosságára -, ez a gondolat hamarosan feledésbe merült. Köztudomású, hogy a szabadkereskedelmi övezet meglehetősen laza formája a gazdasági integrációnak. Ugyanakkor olyan államok esetében, amelyek között semmilyen multilaterális gazdasági együttműködés nem jött létre, mégis előrelépést jelent a kooperáció irányában. Ugyanakkor a társulási szerződések a három ország és az Európai Közösségek között gyakorlatilag elkészültek, így abban az irányban egy részleges szabadkereskedelmi övezet keretei látszottak kialakulni. Amennyiben a három ország nem köt hasonló tartalmú megállapodást, a közöttük zajló kereskedelem háttérbe szorult volna az általuk az Európai Unió és az EFTA tagállamaival folytatotthoz képest. Igen rövid időre ez a helyzet amúgy is kialakult, hiszen az EK-val kötött társulási megállapodások kereskedelmi szabályai ideiglenesen már 1992. március 1-jén hatályba léptek, amikor a CEFTA szövege még el sem készült. Az említett varsói találkozón résztvevő miniszterek jegyzéket írtak alá, amelyben megállapodtak, hogy tárgyalásokat kezdenek kereskedelmi kapcsolataik liberalizálásáról a következő elvek szerint: 1. A szabadkereskedelmi övezet létesítésére vonatkozó háromoldalú megállapodás kiterjed minden ipari és mezőgazdasági termékre. 2. A kereskedelmi korlátozások felszámolása kiterjed mind a vámjellegű, mind pedig a nem vámjellegű korlátokra. 3. A háromoldalú megállapodás a kelet-közép- európai államok és az EU/EFTA között létrejött megegyezéseket fogja követni, de azoktól eltérően a szimmetriára és a kölcsönös előnyök egyensúlyára épül.46 4. A teljes liberalizáláshoz szükséges átmeneti időszakot öt-tíz évben határozták meg.47 A felek tudatában voltak kereskedelmi kapcsolataik hanyatlásának, ami több mint felével csökkentette a kereskedelmi forgalmat a régióban. A kereskedelem csatornáinak áthelyeződése Nyugat-Európa felé akadálytalanul folytatódott. Tudták, hogy ez a tendencia fel fog erősödni a következő években annak hatására, hogy az EU- val kötött társulási megállapodások alapján tovább folyik a vámok és a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok lebontása. A regionális szabadkereskedelmi övezet létrehozásának gondolata mögött két megfontolás húzódott meg. Egyrészt a felek tudatában voltak annak, hogy szükség van a Brüsszellel létrejött megállapodásokban követett modellhez hasonló lebontási intézkedésekre a kereskedelmi akadályok terén. Másrészt tudták, hogy hiába növekszik a kereskedelmi forgalom nyugati irányban, ha a régión belüli kereskedelem összeomlása akadályozza a gazdasági stabilizációt48 Az áruk szabad áramlását a részt vevő államok között vámunió keretében is létre lehetett volna hozni. Erre azonban a visegrádi csoport országai politikai okokból 1997. nyár 25
