Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Somogyi Ferenc: Euroatlanti integráció: folyamatosság és konszenzus a magyar külpolitikában
Somogyi Ferenc részérdekek esetenkénti egyeztetésének nehézségeiről lesz szó, hanem arról is, hogy az integrálódás folyamata hosszú távon is negatívan érinti majd a gazdaság egyes szektorait, a társadalom egyes csoportjait. A vita tehát elkerülhetetlen. Amennyiben azonban konstruktív és érdemi marad, akkor - amellett, hogy magát a konszenzust is erősíti - jelentősen elősegítheti a tényleges nemzeti érdekek azonosítását, viszonyuk körültekintő meghatározását. Különösen nagy azonban az objektív érdekek által nem indokolható egyet nem értés veszélye azokban a szituációkban és periódusokban, például a jövő évi választásokat megelőző kampány idején, amikor a politikai pártok inkább a közöttük lévő különbségek minél markánsabb megjelenítésére, a társadalmi bázisukat jelentő társadalmi csoportok következetes érdekképviseletének demonstrálására helyezik a hangsúlyt. Mindamellett alapvető nemzeti érdek, hogy az ország sorsát hosszú távon meghatározó, előreláthatólag több következő magyar kormány és parlament közös feladatát jelentő euroatlanti integráció ügyét senki se rendelje alá rövid távú érdekeknek, pártpolitikai megfontolásoknak. Ezért elengedhetetlen, hogy az integrációs intézményekkel folytatott hivatalos párbeszéddel, a szó szoros és átvitt értelmében vett közös nyelv megtalálására, kialakítására irányuló erőfeszítéseinkkel párhuzamosan széles körű, folyamatos párbeszéd valósuljon meg a magyar politikai szférában és az egész társadalomban. A parlamenti politikai konszenzus és a társadalmi támogatottság megőrzése, erősítése és folyamatos újrateremtése szempontjából elengedhetetlen közös gondolkodás kell hogy megalapozza az összehangolt cselekvést. Ez a közös cselekvés - a tényleges teljesítményen alapuló egészséges önbizalommal és határozottsággal párosulva - integrációs készségünk és képességünk kiteljesedésének, végső soron euroatlanti integrációs törekvéseink sikerének előfeltétele és egyben biztosítéka. Az euroatlanti integráció új orientációként való meghatározása tehát a belső igényeket és lehetőségeket, valamint a megváltozott külső feltételeket reálisan számba vevő, a többi körülményt is körültekintően mérlegelő és konszenzuson alapuló, tudatos döntés volt. Az Európai Unió és a NATO bővítési folyamatának, illetve a tagságra való felkészülésünknek eddigi tapasztalatai - bár még hosszú út áll előttünk a tényleges, teljes körű integrációnkig - az egyébként kézenfekvő választás megalapozottságát igazolták. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a folyamatban rejlő nagy kihívások, és az igényelt áldozatok ellenére is ez az egyetlen helyes út. 16 Külpolitika
