Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)

1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Balogh András: A "nemzeti kisebbségekkel összefüggő konfliktusok" mítosza- közép-európai tanulságok

A „nemzeti kisebbségekkel összefüggő konfliktusok" mítosza népek, mint a horvát, a cseh, a szerb, a bolgár évszázadokkal ezelőtt elveszítették függetlenségüket. Legtöbbjüknek nyelvük puszta fennmaradásáért, később hivata­lossá tételéért kellett harcolniuk. Sok esetben a független vagy félig független álla­miság nagyon késői jelenség, csak a XIX. század végén vagy a XX. században jelent meg. A nemzetté alakulás, a nemzeti fejlődés tehát nem „saját" állami keretek kö­zött jött létre, ennek következtében térségünkben a nemzet és az állam tartós szét­válása figyelhető meg. 2. A nemzetállamok létrehozására mániákusan törekvő államok soknemzetiségű jellege. A közép-európai országok, kevés kivételtől eltekintve, mindig soknemzetiségűek voltak, és a különböző nemzeti és etnikai csoportok a legtöbb esetben más nyelvű, kultúrájú és vallási közösségekkel éltek együtt. Lengyelországban lengyelek, néme­tek és ukránok, Csehországban csehek és németek, az első világháború előtti Magya­rországon magyarok, románok, németek, szlovákok és horvátok éltek egymás mel­lett. Az első világháború után keletkező új államok éppúgy soknemzetiségűek let­tek, mint ahogy elődeik is azok voltak. 3. A XIX. századi nyugat-európai nemzetállammodell elfogadása teljesen más történeti, társadalmi és nemzetközi politikai feltételek között történt meg. A XIX. századi Nyugat- Európa túlnyomórészt nemzeti keretek között fejlődött. A közép-európaiak számára legnagyobb hatású és legvonzóbb politikai példa a német és olasz egységért foly­tatott hosszú harc volt. Szemükben Nyugat Európa homogén nemzetállamokból állt, és meg voltak arról győződve, hogy ez a nemzeti homogenitás a gazdasági fejlődés, a társadalmi és politikai stabilitás, valamint a katonai potenciál legfontosabb ténye­zője. Ez tehát az a modell, amelyet másolniuk kell, az egyedüli kérdés, ami vita tár­gyát képezhette, az volt, hogy a hosszú ideje dédelgetett álom, a homogén nemzet­állam milyen módon és eszközökkel érhető el. 4. Az első és második világháború utáni rendezések irracionalitása. Minden félreér­tés vagy félreértelmezés elkerülése végett fontosnak tartom hangsúlyozni: ez a meg­állapítás nem jelenti az európai országok jelenlegi határainak megkérdőjelezését. E megállapítás egyetlen célja, hogy a jelenleg kialakult helyzet megértése érdekében rámutasson a gyakran elfeledett vagy figyelmen kívül hagyott tényezők feltárásá­nak szükségességére. Európa és a világ tragédiája, hogy az első világháborút követő Párizs környéki békeszerződések nem feleltek meg sem Wilson amerikai elnök ide­alizmusának, sem a nemzeti önrendelkezés elfogadott alapelveinek, sem a tartós béke elemi alapkövetelményeinek. Közép-Európa elnyomó, soknemzetiségű birodal­mait felszámolták ugyan, de nyomukban méginkább elnyomó, és ugyanúgy sok- nemzetiségű kisállamokat kreáltak. Ezek a békeszerződések nagyban hozzájárultak a nemzeti gyanakvás és gyűlölet állandósulásához, a fasizmus és más szélsőségek térnyeréséhez és a második világháború kitöréséhez. A második világháború utá­ni békeszerződések visszaállították Jugoszlávia és Csehszlovákia területi integritá­1997. nyár 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom