Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Szőnyi István: Az Egyesült Államok és az unió bővítése
Szőmji István gyobb felelősséget vállaljanak a transzatlanti partnerségben.20 Mivel ennek legfőbb feladata a béke és biztonság garantálása az euroatlanti térségben,21 az európai szövetségesek nagyobb szerepvállalása e tekintetben összhangban áll az unió bővítésével. Negyedszer: az Egyesült Államoknak azért áll érdekében az EU bővítése, mert a NATO bővítése is napirenden van. Az új tagokra pedig előbb-utóbb a többi szövetségeshez hasonló terhek fognak hárulni. Az új tagok a NATO teljes jogú tagjai lesznek, s ennek megfelelő terheket kell vállalniuk.22 Az európai szövetségesek védelmi kiadásai persze messze elmaradnak az amerikai védelmi kiadásoktól. Az Európai Unió tagállamainak védelmi kiadásai az észak-amerikai kiadások mintegy felét teszik ki százalékosan és összegszerűen is. így például míg Európában a védelmi költségvetés a GDP 2,51%-a, addig Észak-Amerikában 4,8%-a (az Egyesült Államokban pedig 5%-a).23 Az új tagoktól természetesen nem várható el az, hogy GDP- jük 4-5%-át védelmi kiadásokra fordítsák. Sőt, a NATO bővítési tanulmánya azzal számol, hogy az új tagok egy átmeneti időszakban csupán viszonylag kis összegeket lesznek képesek védelmi célokra fordítani. Hosszabb távon azonban az új tagokkal szemben sem lehet eltekinteni attól az elvárástól, hogy GDP-jiik 2-2,5%-át védelmi célokra használják fel. A védelmi kiadások szinten tartásához szükséges gazdasági konszolidáció és prosperitás az új tagok esetében leginkább az európai uniós integrációtól várható. Az Egyesült Államoknak tehát több szempontból is érdekében áll az EU bővítése. Tekintve azonban, hogy nem tagja az Európai Uniónak, hivatalosan nincs sok beleszólása az unió ügyeibe, ide értve a bővítést is. Több kommunikációs csatorna is felhasználható azonban az EU és az Egyesült Államok politikájának koordinálására, illetve az erre vonatkozó konzultációra. Az egyik ilyen az intézményesített transzatlanti dialógus a transzatlanti nyilatkozatnak megfelelően. A transzatlanti nyilatkozatot 1990 novemberében írták alá. A nyilatkozat célja az volt, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió között a NATO-n kívül is intézményesített politikai konzultációs mechanizmust létesítsenek. A nyilatkozat szerint az amerikai elnök az Európai Tanács mindegyik soros elnökével találkozik, az amerikai külügyminiszter és az európai külügyminiszterek évente kétszer közös találkozót tartanak, és évente kétszer tanácskozásra ül össze a bizottság az amerikai kabinet (azaz az Egyesült Államok európai missziója) tagjaival.21 A transzatlanti nyilatkozat konzultációs mechanizmusában dominálnak a kereskedelemmel összefüggő kérdések. A nyilatkozatnak például nagy szerepe volt a GATT uruguayi fordulójának megmentésében.25 Ugyanez a helyzet az 1995 decemberében aláírt újabb transzatlanti nyilatkozattal. Ez annyiban lép túl a korábbi nyilatkozaton, amennyiben körvonalaz mintegy 150 témakört, amelyben lényeges az Egyesült Államok és az unió közötti koordináció. Ilyen témakör például a nukleá132 Külpolitika
