Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Szőnyi István: Az Egyesült Államok és az unió bővítése
Szőmji István tességének intézményi garanciáját adja. Annál is inkább ez a helyzet, mert az amerikai politikai (és tágabb) közvéleményben is megerősödhet az a nézet, hogy nincs szükség az Egyesült Államokra a gazdag és gazdaságilag dinamikus Európa védelméhez.3 Az amerikai-európai partneri viszony fenntartásának és megerősítésének így feltétele egyrészt a konszenzusépítésre való készség e tágabb értelemben vett kapcsolatokban, elsősorban a kereskedelem liberalizálása terén, másrészt az atlanti szövetség reformja. Az EU-bővítés kérdése nagyrészt e két kérdéskörbe illeszkedik.3 Az amerikai-európai partnerséget feszültségek terhelik. Ilyen feszültség például a gazdasági rendszerek különbözősége. Az amerikai alapvetően a szabadpiaci modellt követi, amennyiben ez a modell a tőkepiacokra is érvényes. Az amerikai modellben nagyméretű és nyitott tőkepiacok működnek; a részvényesek nagyobb védettséget élveznek; a tőkejavak eloszlása egyenletesebb; az intézményi részvényesek szerepe kisebb a vállalkozásokban. Az európai modell ezzel szemben kisebb és kevésbé nyitott tőkepiacokra épül; a tőkepiacokon nagyobb a bankok szerepe; és nagyobb az intézményi, illetve vállalati részvényesek aránya.5 A gazdasági rendszerek különbözősége megmutatkozik a regionális gazdasági együttműködés eltérő modelljeiben is. Az EU programja a „közösségi" vagy „uniós" szintű gazdasági együttműködés, ami az egységes piacon túl a monetáris unió megteremtésére törekszik. Az amerikai regionális gazdasági együttműködés, a NAFTA ezzel szemben megmarad a szabadkereskedelmi övezet szintjén. Az Egyesült Államok és az EU emellett komoly vetélytársai is egymásnak harmadik piacokon, s ezeket a piacokat különféle regionális egyezményekkel (NAFTA, APEC, FTAA, illetve EU-Mercosur, társulási szerződések, EU-Oroszország kereskedelmi egyezmény, EU-Maghreb gazdasági együttműködés) próbálják biztosítani. Éles a versengés a csendes-óceáni térségben, Latin- és Dél-Amerikában.6 Az Egyesült Államok és Európa ugyanakkor eltérő gazdasági és társadalmi problémákkal küszködik. Az európai gazdaságokban magas a köztartozások és a tartós munkanélküliség szintje; költséges és nehezen fenntartható a jóléti rendszer. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a társadalmi problémák (dráguló betegbiztosítás és szociális rendszer, az iskolai oktatás színvonala, a magas költségvetési deficit) sokkal erőteljesebb gazdasági teljesítmény és nagyobb társadalmi rugalmasság mellett jelentkeznek. A Clinton-adminisztráció idején Amerikában 10 millió új munkahely létesült, a munkanélküliség szintje alig 5%-ra csökkent, az infláció és a GDP növekedése egyaránt 3% körül alakul. Clinton több mint felével csökkentette a költségvetési deficitet, és hozzálátott a jóléti rendszer, azon belül is a betegbiztosítás megreformálásához.7 E feszültségek ellenére az Egyesült Államoknak és az EU-nak mégis nagyon szorosak és kiegyensúlyozottak a gazdasági kapcsolatai, mégpedig nem csupán a ke128 Külpolitika
