Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Szőnyi István: Az Egyesült Államok és az unió bővítése
Az Egyesült Államok és az unió bővítése reskedelem, de a befektetések terén is. Az Egyesült Államok európai export-, illetve importforgalma többé-kevésbé egyensúlyban van, ám a Kelet-Ázsiával folytatott kereskedelmét súlyos deficit terheli. Emellett Amerika tengeren túli befektetéseinek mintegy a fele Nyugat-Európába irányul. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa egymás területére irányuló befektetései messze felülmúlják az egyéb térségekben történő befektetéseket, és közel egyensúlyban vannak.8 A szoros és kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolatok esélyt adnak arra, hogy a kereskedelmi problémák kezelését ne annyira a feszültségek vezéreljék, mint inkább az együttműködési készség. Erre szükség is van, hiszen az európai-amerikai kapcsolatokban számos kereskedelmi probléma jelentkezik. Ezek a következőkben fog- lalhatóak össze: az Egyesült Államok sérelmezi az EU 1992-es döntését a banánimportról, amely amerikai nézetek szerint nem volt GATT-konform, és az amerikai banánexport csökkenéséhez vezetett. Amerika hat EU-tagállammal megegyezésre jutott a polgári légi közlekedés liberalizálásáról, de az Európai Bizottság megtámadta ezeket a megegyezéseket. Az EU legutóbbi bővítése során néhány amerikai termék vámtétele emelkedett. Az audiovizuális termékek terén az uruguayi forduló nem hozott előbbrelépést, így ezen a területen is maradtak rendezetlen kérdések. A telekommunikációs piac liberalizálása legalább 1998-ig várat magára az EU részéről. Viták merülnek fel emellett a műszaki szabványok, a közbeszerzések és a polgári repülőgépgyártás terén is.9 Az EU pedig a kubai kereskedelmet szankcionáló Helms-Burton-törvényt, illetve az iráni és líbiai külföldi beruházásokat szankcionáló D'Amato-törvényt sérelmezi.10 A kereskedelmi viták Magyarország szempontjából legjelentősebb vonatkozása azonban a mezőgazdaság. Az EU-bővítéssel kapcsolatos vitákban rendszerint a csatlakozó államok, így Magyarország agrárkereskedelme az egyik legnehezebben kezelhető problémaként jelentkezik. A szokványos érvelés szerint a magyar gazdaság integrálása jelentős mértékben terhelné az EU agrárrendtartását. De mégsem ez a legfőbb probléma. A társult országokból származó agrárimport az uniós államok összes agrárimportjának alig több mint 2%-át teszi ki. Az összes EU-import kétharmada EU-n belüli forgalom. A társult országokból származó import háromnegyede Németországba, Franciaországba és Olaszországba irányul, és az import 80%-a Lengyelországból és Magyarországról származik. Ha a társult országokból származó agrárimportot liberalizálnák, akkor a fogyasztók számára jelentkező nyereség és a csökkenő adóteher- nek köszönhető megtakarítás messze felülmúlná a termelőket ért veszteségeket. Az agrárkereskedelem liberalizációjában a bizonyos szektorokban jelentkező regionális érdekek jelentik a legfőbb akadályt.11 Az agrárliberalizáció ugyanis nagyon nehezen kivitelezhető politikailag az országok egy szűk regionális körében (mint például az EU), amikor kicsi, jól szervezett, szűk kérdéskörre koncentráló érdekcsoportok ellenkezésével találkozik. Az agrár1997. tavasz 129
