Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Balogh András: Az európai integráció és a mediterrán egység
BnlogüAndms azok az elméletek, csakúgy, mint a politikusi és irodalmi reflexióik, amelyek a Mediterranean egységét folyamatos és máig tartó fejleménynek tekintik. Az elsüllyedt egység A Római Birodalom felbomlását követően Földközi-tenger medencéjének gazdasági integrációja megszűnt, a sok évszázados, visszaesésekkel terhes fejlődés eredményeként létrejött és az impérium időszakában megerősödött kulturális homogenitása megtört. A Földközi-tenger északi, keleti és déli partvidékét többé egyetlen nagyhatalom sem tudta egységbe foglalni. És ami a legfontosabb: a gazdasági, politikai és kulturális fejlődés súlypontjai elkerültek a Mediterráneumból. Új hatalmi és civilizációs központok jöttek létre, amelyek csak hátországnak vagy zsákmánynak tekintették a mediterrán térséget. AIV. századtól kezdve a Római Birodalom halódása, kettészakadása, visszaszorulása és általános bomlása feltartóztathatatlanná vált. A 401 és 405 közötti germán inváziók már Itáliát is feldúlták, 407-ben a vandálok megvetették lábukat a Rajnától nyugatra, Galliában majd Hispániában és Észak-Afrikában, Britanniából véglegesen kiszorultak a légiók, 410-ben Alarik nyugati gót király Rómát rabolta ki, de Attila is eljutott Rómáig (452). Ezt követően a vandálok végleg elpusztították Rómát, és a császárság, amelynek élén immár germán törzsfők álltak, csak Itália egyes részeire terjedt ki. 476-ban Odoaker germán vezér lemondatta az utolsó nyugatrómai császárt - ezzel a birodalom formálisan is megszűnt. A következő évszázadokban Róma és a Föld közi-tenger északnyugati partvidéke mint civilizációs és hatalmi központ elvesztette jelentőségét. A kora középkor újonnan szerveződő államalakulatai Nyugat-Európában már sem földrajzi, sem etnikai kontinuitást nem mutattak Rómával és a Földközi-tenger medencéjének népeivel. Nyugat-Európa az V. és VI. században a frankok, gótok, szászok, burgundok és longobárdok összecsapásainak színterévé vált. Bizonyos római jogi, államszervezési és kulturális hagyományok átvétele, csakúgy mint a kereszténység felvétele nem jelenti a mediterrán folyamatosság meglétét. A Földközi-tenger nyugati medencéje Európában alárendelődött az északon kialakuló új központoknak. A VIII. és XII. század között létrejött feudális államoknak már semmiféle szoros kulturális és civilizációs kapcsolata nem maradt a Keletrómai Birodalommal. Nagy Károly császársága, majd a létrejövő Német-római Birodalom megszilárdították Nyugat-Európa északi hatalmi centrumait. Az a tény, hogy 800-ban Nagy Károlyt Rómában koronázta meg a pápa, és Nagy Károly utódai több mint ezer esztendőn keresztül (1806-ig) a római császárok utódainak tekintették magukat, nem mond ellent a fentebbi megállapításnak. Ami a Földközi-tenger keleti medencéjét és az afrikai partvidéket illeti, a mediterrán civilizáció folyamatossága még drámaibban megtört. Igaz, Bizánc túlélte a Római Birodalom nyugati részét mintegy ezer évvel, ám az általa ellenőrzött területek egyre inkább zsugorodtak, és az egész levantei valamint észak-afrikai partvidék a hódító arabok kezére került, 122 Külpolitika
