Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Balogh András: Az európai integráció és a mediterrán egység
Az európai integráció és a mediterrán egység zonytalanul, de mind egyértelműbben egy egységesedő mediterrán gazdaság-, kultúr- és politikatörténet felé mutat. A legkorábbi zsidó hagyományok egyértelműen mutatják a szerves egyiptomi, babilóniai és föníciai kapcsolatok meglétét az i. e. XII. századtól. Az i. e. IX—VIII. századtól kezdve a föníciaiak, majd őket követően a kialakuló görög poliszok az egész Földközi-tenger medencéjében intenzíven kereskedtek, és a partvidékeken, valamint a szigeteken gyarmatvárosokat létesítettek. Észak-Afrikában, Dél-Itáliában, Máltán, Szicíliában, Szardínián, a Pireneusi-félsziget déli és keleti partvidékén jelentős városok százai nőttek ki a földből, amelyek egymással szoros érintkezésben álltak. Ez az az időszak, amikor a görögök a föníciaiaktól átvették azt az írásmódot, amely később, a Római Birodalom örökségeként, fokozatosan a világ leggyakrabban használt írása lett. A görögök és föníciaiak meglehetősen hasonló elvek szerint rendezték be városállamaikat. Feltűnő a hasonlóság a görög városállamok és Róma társadalmi intézményei és törvényei között is. A görög kapcsolat egyébként a legkorábbi római eredetmítoszokban és más római forrásokban is markánsan szerepel. A Földközi-tenger egész medencéjének összekapcsolódása a nyilvánvalóan nagy hajózási és kereskedelmi tapasztalatokkal rendelkező föníciaiakban és görögökben tudatosodott. Karthágó terjeszkedésében és Nagy Sándor hadjárataiban a Mediterráneum fölötti hegemóniára irányuló törekvés is megnyilvánult. Ezt a törekvést Róma tudta valóra váltani, megteremtve ezzel a Mediterráneum tartós politikai, gazdasági és kulturális egységét. A világ- történelem első nagy birodalma a Mediterráneum egésze fölötti dominanciát jelentette. Figyelemre méltó egybeesés, hogy Augustus principátusának létrejötte időben megegyezik a római hatalomnak a Földközi-tenger medencéjére történő kiterjesztésével. A Római Birodalom a Földközi-tenger egész medencéjének tartós birtoklásán alapult. A birodalom egységbe foglalta a Mediterráneum gazdaságát, közös jogi és politikai kultúrát, valamint intézményeket teremtett, integrálta a legkülönbözőbb eredetű hagyományokat, szokásokat és értékeket. AII—III. századtól a kereszténység ennek a birodalomnak lett a legjelentősebb szellemi áramlata, ebben a birodalomban nyerte el végső formáját, majd alakította át magát a birodalmat. A kereszténység mint a Mediterráneum közös civilizációs értéke vert gyökeret az egész impériumban. Constantinus milánói ediktuma (313) a kereszténység szabad gyakorlatáról és a niceai zsinat (325) döntései a Római Birodalom és a kereszténység közötti szerves kapcsolatot formailag is megteremtették. A klasszikus ókor tehát a mediterrán egység kialakulásának és virágzásának szellemével társítható. A jelenkor legbefolyásosabb szellemi, gazdasági és politikai irányzatainak ismeretében fenntartás nélkül megerősíthetjük, hogy a Római Birodalomban kialakult eredmények - legyenek ezek jogiak vagy vallásiak - alapját és kiindulópontját képezik az emberiség történelme fő fejlődési vonalának. Vajon továbbélt-e ez az egység? A Római Birodalom lassú halódásával együtt olyan folyamatok indultak el a Földközitenger medencéjében, amelyeknek a felvázolása is arról győz meg, hogy tarthatatlanok 1997. tavasz 121
