Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Balogh András: Az európai integráció és a mediterrán egység
Balost András ködési megállapodások jöttek létre az Európai Gazdasági Közösség és a Maghreb, két évvel később a Masrek országai között. A megállapodások sok területet érintettek, beleértve a technológiai, pénzügyi együttműködést, az adósságszolgáltatással kapcsolatos tennivalókat, a környezetvédelmi kérdéseket, a szállítást és kommunikációt, a migrációt és bizonyos kulturális vonatkozásokat. 1990-ben az Európai Közösség államainak vezetői egy úgynevezett Új mediterrán politikát fogalmaztak meg az 1992-96 közötti periódusra. Ennek a politikának a céljaként 1994-ben megjelölték az euromediterrán térség létrehozásának szükségességét. A különböző európai dokumentumok ezt követően az euromediterrán partnerség ideáját tették magukévá. Az Európai Közösségek Bizottságának cannes-i tanácskozása 1995-ben olyan mediterrán egységet irányzott elő, amelyben állandó dialógus alakul ki a béke, a stabilitás és a jólét garantálása érdekében. A „mindenre kiterjedő partnerség" felöleli a politikai és biztonságpolitikai aspektusokat, határozottan állást foglal az általános demokratikus jogok betartásának szükségessége mellett, és hangsúlyozza az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a pluralizmus és a tolerancia fontosságát. Figyelemre méltó, hogy a fenti nemes elvek deklarálása mellett egyetlenegy utalás sincs ezen elvek jól ismert megsértésére a Medi- terráneum déli és keleti térségében. A cannes-i dokumentumban sokkal konkrétabb annak előirányzása az euromediterrán partnerség keretei között, hogy szabadkereskedelmi térség kialakítására kell törekedni.4 A cannes-i határozatban megfogalmazott elveket igyekezett az Európai Unió érvényesíteni az 1995 novemberére összehívott európai-mediterrán csúcsértekezleten Barcelonában. A barcelonai csúcsértekezleten az Európai Unió 15 tagállama vett részt, és a Földközi-tenger térségének déli és keleti országai Líbia kivételével valamennyien megjelentek. 12 ország képviselte a mediterrán térséget (Marokkó, Algéria, Tunézia, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Palesztin Autonóm Területek, Szíria, Törökország, Ciprus és Málta), mindannyian kifejezték érdekeltségüket egy szorosabb együttműködésben, különösen a gazdasági és kereskedelmi területeken. Az arab világ afféle mentőövet lát a barcelonai csúcsértekezlet szellemében és határozataiban, helyzete jelentős javításának lehetőségét azután, hogy stratégiailag nyilvánvalóan leértékelődött a kétpólusú nemzetközi rendszer megszűnése után. Több közel-keleti ország úgy érzi, hogy nagyobb mozgástere nyílik egy önállóbb európai politika megfogalmazásával, többen úgy vélekednek, hogy az Egyesült Államok által dominált világban lehetőség nyílik egy másfajta érdekeket is megfogalmazó országcsoporttal különleges kapcsolatokat kialakítani. Természetesen ez nem vonatkozik a térség valamennyi országára, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy Törökország kitűnő kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, de rendkívül komoly fenntartásai vannak az Európai Unió politikájával szemben. Egészen mások a megfontolásai Izraelnek és Egyiptomnak, Algériának és Marokkónak. 118 Külpolitika
