Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - ÖSSZEOMLÁS UTÁN - Póti László: A Cseh Köztársaság és Magyarország külpolitikai irányváltása
Páti László erő, amely nyitva hagyta az egy adott történelmi pillanatban megvalósítandó területi változás lehetőségét. A tagadó-lebontó elemek - mint a szovjet csapatok kivonása, a Varsói Szerződés és a KGST feloszlatása - mára aktualitásukat vesztették, a külpolitikai koncepciók letisz- tultabbá és mind tartósabbá váltak. A belpolitikai átrendeződések továbbra is forrásai lesznek a külpolitikai változásoknak, de ezek a belső átalakulások már nem az átmenetre jellemző nagy horderejű irányváltások lesznek, hanem a normális demokratikus folyamat részeként fejtik ki módosító hatásukat. A két ország közvetlen nemzetközi környezete viszont változhat, bár valószínűtlen, hogy ugyanolyan drámai módon, mint az a 1989-90-ben történt. A délszláv válság elhúzódó jellege hosszabb távon fenntarthatja az instabilitást délen, míg a posztszovjet térség újraintegrálódási folyamata keleten produkálhat új kihívásokat. 3. Visegrádi természetes vagy mesterséges országcsoport? A visegrádi együttműködés gyökerei 1990-re nyúlnak vissza és három fő tényezőhöz köthetők: 1. közös történelmi, kulturális és gazdasági örökség; 2. az érdekek nagyfokú egybeesése a Szovjetuniótól való eltávolodásban és a szocialista integrációs intézményekből való kilépésben; 3. a nyugat preferenciája a reformokban élenjárók irányában. A vizsgált időszakban e három tényező közül kettő döntően megváltozott. A Szovjetuniótól, a Varsói Szerződéstől és a KGST-től való megszabadulás visszavonhatatlanul megtörtént. Bármilyen - habár valószínűtlen - orosz kísérlet a korábbi jellegű befolyás visszaállítására nem regionális szintű válaszlépést váltana ki, hanem összeurópai kontextusba helyeződne. Továbbá, a reformerek és konzervatívok közötti nyugati megkülönböztetés lényegileg eltűnt: az EU-val társulási szerződést kötött országokat - a visegrádiak mellett a három balti állam valamint, Románia és Bulgária - egy klubnak tekintik. Ezen kívül mára az európai volt szocialista országok tagjai az Európa Tanácsnak, ugyanazon típusú biztonsági együttműködés részesei az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsban és a békepartnerségi programban. Végső soron, a visegrádi együttműködés legfigyelemre méltóbb eredménye annak a geopolitikai image-nek a megteremtésében rejlett, amely az európai átalakulás egyik strukturális elemeként, az Európai Unió potenciális kiszélesítésének célterületeként kapott elismerést. A kutatás megállapításai szerint a visegrádi csoporton belül mindig is különböztek az érdekek az egyéni vagy csoportos fellépést illetően. Kezdetben Magyarország volt a legkevésbé érdekelt a csoportos érdekérvényesítésben és vívta legvehemensebben az együttműködés intézményesülése elleni harcot, míg a lengyelek ösztönözték azt a 80 Külpolitika
