Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - ÖSSZEOMLÁS UTÁN - Póti László: A Cseh Köztársaság és Magyarország külpolitikai irányváltása
A Cseh Köztársaság és Magyarország külpolitikai irányváltása leginkább. Utóbb, a kezdeti magyar előny lemorzsolódása és a cseh-szlovák válás viszont azzal a következménnyel járt, hogy a csehek foglalták el a magyarok helyét. Lengyelország Szlovákiával együtt ma is favorizálja az együttes fellépést, míg Magyarország köztes álláspontot foglal el: bár elveti az intézményesítést, azt is el kívánja kerülni, hogy a nyugat Csehország és Lengyelország ellenében Szlovákia mellé sorolja az országot az integrációs esélyeket illetően. Összegzésképpen elmondható, hogy a visegrádi együttműködés döntően kívülről motivált kooperációs forma volt két meghatározó külső tényező egybeesésének köszönhetően egy adott történelmi időszakban. Visegrád teljesítette feladatát, amiért is mára szükségszerűen más szinten, megváltozott, szűkebb profillal tud csak működni. Ilyen értelemben Visegrád tipikusan az átmenet terméke volt. A visegrádi együttműködés egyre inkább egy nyitott gazdasági térséggé szervezi magát, amelynek célja nem önálló integrációs térség létrehozása, hanem a már létező integrációs struktúrákba való bekapcsolódás elősegítése. 4. Az Európában betöltött hely A Cseh Köztársaság és Magyarország külpolitikájának fejlődése legjobban az európaizálódás-renacionalizálódás fogalmi kereteivel jellemezhető. Az európaizálódás az adott ország Európába történő politikai, gazdasági, kulturális integrációját célozza, amelyet egy Európa-komform belső politikai és gazdasági struktúra kialakítása kísér. Ez a politika az integrálódás érdekében kész önkéntesen feladni a nemzeti szuverenitás egy részét. Ezzel szemben a renacionalizálódás politikai koncepciója a nemzeti szuverenitást tekinti a legfőbb prioritásnak és elsősorban nemzeti kategóriákban gondolkodik. Az európai irány kezdettől fogva változatlan prioritása mindkét ország külpolitikájának. A renacionalizálódás eleme is jelen volt mindkét esetben, bár jelentősen eltérő módon. Csehország esetében ez a nemzeti érdek szűk és hagyományos értelmezésének formájában jelent meg, ami - kölcsönhatásban a rokon szlovák trenddel - Csehszlovákia szétválásához vezetett. Magyarországon a renacionalizálódás a határon túli magyarság kérdéskörének mint külpolitikai abszolút prioritásnak a formáját öltötte. A renacionalizálódási trend mindkét esetben ütközött az európai iránnyal, bár csak a magyar esetben került vele konfliktusba. Az 1994-es választások után alakult új magyar kormány külpolitikája megszüntette ezt a belső ellentmondást és konfliktusmentessé tette nemzeti érdekértelmezését az európai integrációs törekvésekkel. A cseh kutatók megállapítása szerint Csehország a szétválással a nemzetközi politikában kisebb súllyal bíró ország lett. Ezért a relatív veszteségért viszont kárpótlást kapott új, kedvezőbb geopolitikai helyzete következtében, közelebb került a Nyugathoz és távolabbra az instabilitás zónájától. Olyan modern európai állam jött létre a 1996. tavasz 81
