Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - ÖSSZEOMLÁS UTÁN - Póti László: A Cseh Köztársaság és Magyarország külpolitikai irányváltása
A Cseh Köztársaság és Magyarország külpolitikai irányváltása viszont, amelynek „nacionalizmusa" leginkább a nyugathoz való csatlakozás egyéni stratégiájából állt, még az elképzelhető legkényesebb kérdést - az ország szétválását - is sikeresen tudta kezelni. A regionális együttműködés terén ugyancsak számottevő különbségek mutatkoztak a cseh és magyar kutatók megállapításai szerint. Először, Magyarország hagyományosan aktívabb szereplője a nemzetközi kapcsolatok eme szeletének, míg Csehszlovákia előzmények és hasonló tapasztalatok nélkül vált fokozatosan részévé ennek a típusú külpolitizálásnak. Másodszor, a magyar megközelítés mentes attól a cseh egoizmustól, ami sokszor irritálja nemcsak a regionális együttműködés résztvevőit, hanem a nyugati országokat is. Harmadszor, Magyarország jobban figyelembe veszi a regionális együttműködést ösztönző nyugati elvárásokat. Negyedszer, Magyarország még mindig lát lehetőséget közös csoportos fellépésre, míg a cseh partner lényegében a bilateralizmusra és a gazdasági aspektusra szűkíti le az együttműködést. Végül, ugyancsak a különbségek dominálnak a két ország külpolitika-formálásának belpolitikai összefüggéseit vizsgálva. A magyar esetben a külpolitikai reorientáció egy rendezett, tárgyalásos belső átalakulás talaján ment végbe. Csehszlovákiában bár „bársonyos" volt a forradalom, sokkal meghatározóbb volt a diszkontinuitás. Magyarországon a külügyi szakapparátus lényegében érintetlen maradt, míg a másik esetben egészen a referensek szintjéig átalakult a személyi állomány. A csehszlovák állam kettéválása a legnagyobb mérvű változást okozta a külpolitika belső hátterében. Újra kellett értelmezni az új államiság keretei közötti új külpolitikai érdekeket, a cseh esetben - mivel csak szövetségi külügyminisztérium működött 1992- ig - a nulláról kellett megszervezni az apparátust. Végül, amíg Magyarországon a meghatározó politikai pártok között külpolitikai kérdésekben a kezdeti konszenzust és az azt követő fokozódó pluralizálódást alternatív megközelítések váltották fel, addig Csehországban a lényeges politikai erők körében a konszenzus volt a jellemző. 2. Tartós vagy átmeneti jellemzők A vizsgált országokban végbement rendszerváltások alapvető változásokkal jártak a külpolitikában. A tagadó-lebontó elemek helyére - amelyek kezdetben uralták a külpolitikát - fokozatosan az építő-konstruktív mozzanatok kerültek az elemzett időszak végéhez közeledve. A legnagyobb horderejű változások, úgy tűnik, leginkább az átmenetre voltak jellemzők. Ide tartozik a csehszlovák államiság felbomlása, a külpolitikai koncepciók újraalkotása, a belpolitikai összefüggések változásai és a közvetlen nemzetközi környezet kihívásai. Az államiság kérdése rendezettnek látszik: sem további szétválások, sem újraegyesülés nem valószínű Csehszlovákia utódállamai esetében. Magyarországon pedig az 1994-es választások eredményeként kikerült a hatalomból az a politikai 1996. tavasz 79
