Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifiknciójának lehetőségei Európában ENSZ-ben az emberi jogi bizottság ülésén. Az őslakos népek megszerezték ezt a státust, és beleszólhatnak az őket érintő normaalkotó folyamatokba. Kívánatos volna, hogy ezt a nemzeti kisebbségek is megszerezzék.62 A FUEV-nek 1995-ben végül is sikerült konzultatív státust szereznie az ENSZ-ben. Ennek értelmében az ENSZ emberi jogi és kisebbségi jogi bizottságának ülésein ötperces felszólalási joggal élhet vagy kétezer szavas beadványban ismertetheti tagszervezetei álláspontját.63 A kisebbségek véleményének figyelembevétele tehát főként olyan emberjogi és erkölcsi kötelezettségként hárul az államokra és a nemzetközi szervezetekre, amelyet a tényleges politikai helyzet, elsősorban a biztonságpolitikai tényezők támasztanak alá. A nemzeti kisebbségek beleszólási jogát az őket érintő nemzetközi jogalkotó folyamatba azonban intézményesíteni kell, és lehetővé kell tenni, hogy bejuthassanak a nemzetközi fórumokra. A FUEV szerint kívánatos volna, ha meghallgatása a nemzetközi jogalkotó folyamatba és a kisebbségeket érintő döntéshozatalba való intézményesített beleszólási joggá fejlődne, amely a nemzeti kisebbségeknek mint egyenjogú partnereknek a bevonásával új impulzust adhatna a már folyamatban levő törekvéseknek. E célból létre kellene hozni az Európai Népcsoportok (Kisebbségek) Tanácsát amely az Európa Tanácshoz kapcsolódó szervként működne 64 Lényegesnek tekintjük egy Európai kisebbségi charta kidolgozását az EBEE/EBESZ folyamat vagy az Európa Tanács intézményeinek keretében, amely egy egységes európai kisebbségvédelmi jogrend (népcsoportjog) megszületését jelentené. Megítélésem szerint hosszú folyamatnak nézünk elébe: Egy kisebbségi charta ugyanis csak akkor lehetne hatékony, ha az egyéni és kollektív jogok kategóriáira épül, és részleteiben rögzíti az autonómia formáit is. Új jogi szemlélet, új kategóriák bevezetésére van szükség, amely a nemzetközi jogot szinkronba tudja hozni az európai fejlődéssel, annak irányával. Alapvető szempont marad a továbbiakban is az államok szuverenitása. Egy állam csak önként mondhat le szuverenitása bizonyos elemeiről, és csak saját akaratából csatlakozhat nemzetközi egyezményekhez. A kisebbségek jogait figyelembe nem vevő államokra azonban az integráció és a regionalizálódás keretében a nemzetközi szervezetek nyomást tudnak gyakorolni. A jogfejlődés logikájából következik, hogy egyetemes, azaz ENSZ-szinten is előrelépésnek kellene bekövetkeznie. Az ENSZ nyilatkozatát a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól - az eddigi emberjogi fejlődés mintája szerint - egy kisebbségvédelmi egyezménynek kellene követnie, amely magába foglalná az alapvető fogalmak definícióját és leírását, az államok és a kisebbségek számára sokkal pontosabban és megfoghatóbban előírt jogok és kötelezettségek katalógusát, végrehajtási mechanizmust, beszámolói kötelezettséget, jogsérelem esetén panasztétel, jogorvoslat és bírói döntés lehetőségét, és sokkal bátrabban kellene előrelépnie a kollektív jogok területén.65 1996. ősz-tél 211
