Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor A kisebbségek jogainak mégoly sikeres nemzetközi kodifikációja sem elegendő biztosíték a kisebbségek védelmére. Szükség van a nemzetközi vagy európai kisebbségi jogvédelem garanciarendszerének kidolgozására és a jogorvoslat lehetőségének megteremtésére. Ma az egyetlen kimondottan kisebbségi ügyekben illetékes európai intézmény a nemzeti kisebbségek főbiztosa, amelyet az EBEÉ hívott életre. A főbiztosnak azonban - miként említettük - nem a kisebbségek védelmére, jogai biztosítására van mandátuma, hanem kifejezetten konfliktusmegelőző szerepe van. A főbiztosnak akkor kell jelzést leadnia, ha úgy ítéli meg, hogy a kisebbség és a többség közötti ellentét konfliktussá fajulhat, amelybe egy harmadik állam is belebonyolódhat. Az intézmény a jelenleg kialakult helyzet kezelésére teljességgel elégtelen.66 Vitás kérdések vagy panasztétel esetén nemzetközi (európai) kisebbségvédelmi bíróságnak kellene döntenie.67 A jogvédelem elve a FUEV említett népcsoportvédelmi egyezménytervezetének is fontos részét képezi, és a következőket tartalmazza: 1. az országos hatóság előtti panaszjog, majd az államon belüli jogi út kimerítése után az emberi jogok európai bizottsága előtti panaszjog; 2. döntési jog az egyes törvények megváltoztatása ügyében országos szinten, valamint beleszólási jog a saját ügyek irányításába az Európa Tanácsnál; 3. ombudsman alkalmazásának joga a biztosított jogok védelmében a politikai és közigazgatási szervekkel szemben. Az európai emberi jogi konvenció ellenőrző rendszerének mint nemzetközi felülvizsgáló fórumnak a következő funkciókat tervezi: 1. egyéni és állami panaszok kivizsgálása az emberi jogok európai bizottságánál; 2. állami jelentések megvizsgálása; 3. a vitás kérdések rendezése. A jogvédelem garancialehetőségének megteremtése tehát határozottan a kisebbségben élő népcsoportok igényeként jelenik meg.68 A nemzeti kisebbségek önrendelkezési igényeinek jelentkezése csak egyik, de lényeges eleme a jelenlegi európai átrendeződési folyamatnak. Véget ért az a francia forradalom által meghatározott időszak, amikor a jog az állam és az egyén között semmiféle jogi szubjektumot nem ismert el. Az állam kénytelen lesz jogosítványokat átengedni a régióknak, regionális szervezeteknek, önkormányzatoknak, különböző autonómiáknak, köztük a kisebbségi autonómiáknak is. Egyes politikusok és jogászok véleménye szerint a mikroközösségek jogosítványokkal való felruházása ellenőrizhetetlen, középkori jellegű anarchia veszélyét hordozza magában. Úgy véljük azonban, hogy az autonóm kisközösségek és a nagyobb integratív egységek harmonikus együttlétét oly módon lehet és kell szabályozni, hogy az ezt kodifikáló jogi normarendszer hátterében megfelelő gazdasági, társadalmi és politikai struktúrával biztonsági garanciákat is nyújtson. A Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Svájc és Belgium föderatív berendezkedése, az itteni területi és közigazgatási egységek autonómiája vagy a spanyolországi regionális autonómia a föderalizmus, az autonómia és a szubszidiaritás elvén alapuló rendszerek működőképességét bizonyítja. Véget ért az állami szuverenitás, a nemzetállam koncepciójának mindenhatósága, 212 Külpolitika
