Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - EGYESÜLŐ EURÓPA - Gyenge András - József Judit: Az Európa Tanács keleti kibővítése
Gyenge András - József Judit kell közreműködnie a szervezet céljainak megvalósításában. A 4. cikk értelmében pedig az ET tagja lehet bármely európai állam, amely képes és kész arra, hogy a 3. cikkben foglaltaknak megfeleljen. Az Alapszabályzat tehát nem tartalmaz igazán konkrét szabályokat a tagfelvétel során alkalmazandó kritériumokkal kapcsolatban. A szervezet létrejöttének idején nem volt szükséges részletezni a demokrácia vagy jogállamiság fogalmát, tekintve hogy azon minden érintett ugyanazt értette. A későbbiekben azonban a Statútum egy folyamatosan bővülő értelmezési gyakorlat tárgyává vált, egyre gyakrabban került sor a felvételi feltételek kifejtésére, magyarázatára, illetve ezek különböző formában (politikai nyilatkozat, Miniszteri Bizottsági döntés, Parlamenti Közgyűlési határozat) történő rögzítésére. Ennek jelei már több nyugati állam csatlakozása során megfigyelhetők voltak,, a folyamat kiteljesedése azonban egyértelműen a közép- és kelet-európai államok csatlakozásához kapcsolódik. Ezen folyamat révén a tagfelvételi követelmények rendszere kiteljesedésének három fő tényezőjét különböztethetjük meg: 1. A hagyományos feltételek értelmezése. 2. Új, általános jellegű kiegészítő követelmények megfogalmazása. 3. Egyedi (országspecifikus) tagfelvételi követelmények. A hagyományos feltételek értelmezése a) Az európaiság kritériuma 1990 előtt ezt a kritériumot rugalmas értelmezték. Fel sem merült például, hogy Törökország, Málta vagy Ciprus valóban teljes mértékben európai országnak tekinthetők-e. 1990 után, elsősorban a Szovjetunió felbomlása nyomán alakult államokkal való kapcsolattartás politikájának kialakítása céljától vezérelve kezdett el a szervezet foglalkozni az európaiság mint kritérium értelmezésével. A Parlamenti Közgyűlés a végleges definiálás szándéka nélkül olyan értelemben foglalt állást, miszerint a balti államok és a volt Szovjetunió „európai " köztársaságai (Oroszország, Belarusz, Moldova és Ukrajna) nyilvánvalóan európaiak, míg a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok nyilvánvalóan nem azok. A kaukázusi köztársaságok kapcsán a PKGY hosszas belső vita után óvatos, de rugalmas álláspontot foglalt el. E szerint elismeri azok európai kötődését, politikai és kulturális értelemben, de az ott uralkodó politikai helyzetre való tekintettel nem tartja aktuálisnak a tagság kérdését.8 A Miniszteri Bizottság a maga részéről hallgatólagosan megerősítette a fenti megközelítést.9 48 Külpolitika
