Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - EGYESÜLŐ EURÓPA - Gyenge András - József Judit: Az Európa Tanács keleti kibővítése
Az Európa Tanács keleti kibővítése b) A valódi demokrácia (pluralista parlamenti demokrácia) kritériuma Ezen kritérium10 értelmezése a 70-es évek közepétől velejárója volt a tagfelvételi kérdésekben állást foglaló parlamenti közgyűlési vitáknak. Azt megelőzően fel sem merült, hogy valamely állam valamilyen szempontból ne tenne eleget a Statútum preambulumában foglalt úgynevezett valódi demokrácia feltételeinek. A PKGY mindenféle magyarázat nélkül csupán annyit rögzített tagfelvételi véleményeiben, hogy az illető állam teljesíti a Statútum 3. és 4. cikkében foglaltakat. Portugália felvétele jelentette a változás kezdetét, amennyiben az ország tagfelvételét megelőző vita során a Parlamenti Közgyűlés hivatkozott többek között a szabad választásokra, a demokratikus intézmények meglétének szükségességére, a portugál kormányt érintő bizalmi szavazásra, és azt hivatalos állásfoglalásában is rögzítette.11 Spanyolország esetében hivatkozás történt a spanyol politikai pártok megerősítő nyilatkozatára, miszerint azok garanciát vállalnak arra, hogy Spanyolország fejlődése az Európa Tanács Alapszabályában és az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltakkal összhangban fog folyni.12 Liechtenstein pedig 1978-ban azon ígéret birtokában lehetett tagállam, hogy biztosítja a nők addig nem létező választójogát.13 Ezek a példák jól mutatják, milyen szempontok alapján vette a PKGY nagyító alá a tagjelölt államok politikai berendezkedését a tagfelvételi folyamat során. Azok a jegyek — szabad választások, demokratikus intézmények —, melyeket a PKGY úgy értelmezett, mint a Statútum 3. és 4. cikkelyében foglalt követelmények megvalósítását, megfelelnek a mai pluralista parlamenti demokráciának nevezett politikai berendezkedésnek. Magának a parlamenti demokrácia kifejezésnek a használatára azonban csak San Marino 1988-as tagfelvétele során került sor.14 A tagfelvételi követelmények ilyen formában történő kiteljesedésének egy illusztris, igazoló példája az, hogy több évvel korábban Svájc úgy lett az Európa Tanács tagja, hogy senki nem kérdezte meg, miért nem biztosítja a nők választójogát a kantonális választások során, Liechtenstein pedig csak a választójog kiterjesztésének feltételével lehetett ET-tag. Hasonló esetnek tekinthető az alaptörvényben rögzített demokratikus alkotmány megkövetelése Spanyolország, majd később Lengyelország esetében, míg Nagy-Britannián ma sem kéri senki számon az írásos alkotmányt. Nyilvánvaló, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez 1952-ben csatolt jegyzőkönyv,15 mely kimondja, hogy a tagállamok ésszerű időközönként titkos szavazással szabad választásokat tartanak, inspirálta az Európa Tanács szerveit az általános választójog tag- felvételi követelményként történő értelmezésére és számonkérésére. A közép- és kelet-európai államok tagfelvételénél már több bizonyítékot is találhatunk arra, hogy a döntéshozó szervek a szabad választásokat azonosítják a választójog általános, azaz mindenki számára elérhető voltával. A Parlamenti Közgyűlés 1990 óta nemcsak elvárja, de meg is figyeli a választásokat a tagjelölt államokban. 1996. tavasz 49
