Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjmmk lehetőségei Európában egy olyan társadalmi egység, amely nyilvánvaló identitással és saját jellemzőkkel rendelkezik, és egy területhez kapcsolódik... nem tévesztendő össze az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekkel."8 Bíró Gáspár szerint „az uralkodó nemzetközi jogi értelmezések nem alkalmasak a régióban tapasztalható nemzeti önrendelkezési és kisebbségi autonómiatörekvések intézményes kezelésére. Ez azonban egyes népcsoportokat és népeket, mint például a korábbi Jugoszlávia és a volt Szovjetunió nemzeteit és népeit egyáltalán nem zavarja az önrendelkezési jogra való hivatkozásban... Nem lehet ugyanis olyan elméleti vagy jogi érvet találni..., amelynek alapján megtagadható lenne egy kisebbségben élő, önmagát politikailag artikulálni képes nemzeti vagy etnikai közösség számára az önrendelkezéshez való jog, vagyis az a jog, hogy közösségként való fennmaradását létfontosságúan befolyásoló dolgokban önmaga döntsön."9 Bíró Gáspár további elemzése szerint a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya és a Polgári és politikai jogok egyezség- okmánya első szakaszainak az önrendelkezés tartalmát illető megállapításai alkalmazhatók a kisebbségekben élő közösségekre is.10 Több kisebbség legutóbbi dokumentumaiban nem kisebbségként, hanem népcsoportként, nemzeti közösségként (vajdasági magyarok közössége, romániai magyar kisebbség mint autonóm nemzeti közösség) határozza meg önmagát. A szakértők nagy része ma már megkülönbözteti a külső (elszakadáshoz való jog) és a belső ön- rendelkezés (az autonómia valamely formája) jogát, ezzel párhuzamosan pedig a külső és belső szuverenitást. Az állam külső szuverenitása által tagja az államok közösségének és alanya a nemzetközi jognak.11 A külső szuverenitás és a külső önrendelkezés összeegyeztethetetlen, és kizárja egymást. A belső önrendelkezés azonban nem csorbítja az állam szuverenitását. Az önrendelkezési jog tehát nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez a jog a gyakorlatban a nemzeti és állami szuverenitásban nyilvánul meg. Megnyilvánulhat a társnemzet státusában, az autonómia különböző formáiban és fokozataiban. Ma már a nemzetközi jogba is bekerültek olyan megfogalmazások, amelyek a belső önrendelkezést (például helyi alapú önkormányzat) elismerésének irányába való enyhe elmozdulást jeleznek. így is értelmezhető az EBEÉ emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai konferenciája dokumentumának a későbbiekben idézett 35. cikkelye, valamint az ET 1201-es számú ajánlásának ugyancsak idézett 11. cikkelye. Hasonlóképpen fogható fel az ENSZ által 1994-ben elfogadott addendum, amely a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának a kisebbségi jogok kiindulópontjául tekintett 27. cikkelyét értelmezi. Az addendum megállapítja: a kisebbségek jogai magukba foglalhatnak egy olyan életmódot, amely szerves kapcsolatban áll a területtel és a terület erőforrásainak felhasználásával.12 A kisebbségi csoportok önrendelkezési jogukat tehát a mai államhatárok között is érvényesíthetik. Az európai határok 1996. ősz-tél 189
