Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor rendező elvként való alkalmazása a kontinens politikai életében nem zárja ki az önrendelkezési jog érvényesítését. A kettő összeegyeztethető. Ennek gyakorlati kivitelezhetőségét példázza a Moldovai Köztársaság területén élő gagauzok területi autonómiájáról szóló törvény (1995. december 23.). A törvény a gagauzokat népként határozza meg, a gagauz autonóm nemzeti területi egységet pedig olyan képződménynek tekinti, amely a gagauz nép önrendelkezését Moldova határain belül valósítja meg. Gagauzia jogi politikai státusa szerint „a gagauz nép önrendelkezésének formája" és Moldova „alkotórésze". A törvény elfogadásával sikerült elkerülni a Moldovai Köztársaság szétesését vagy konföderációvá való átalakítását.13 Az önrendelkezési jog ilyetén értelmezése hiányzik a nemzetközi jogból. A történelmi-politikai fejlődés azonban meghaladta a 60-as 70-es évekre jellemző állapotot, amikor a volt gyarmatok népei az önrendelkezési jog vázolt általános értelmezése nyomán nyerték el állami függetlenségüket. Az új helyzetben előállt jogi válságot csakis az önrendelkezési jog új értelmezésének, a messzemenő gazdasági, társadalmi, kulturális és bizonyos fokú politikai autonómiát biztosító belső ön- rendelkezés kategóriájának kodifikációja oldhatja meg.14 4. A kollektív jogok fogalma, amelynek értelmében nemcsak az egyének, hanem a közösségek is egyenlők. A fogalmat a nyugati angolszász jogrendszer (Egyesült Államok, Nagy-Britannia) is erős fenntartásokkal kezeli, hagyományaiba be nem illeszthetőnek tekinti, a francia jogfelfogás pedig egyenesen elutasítja. Franciaország kollektív dimenziója okán hosszú ideig még a kisebbség fogalmát sem fogadta el. 1976- ban az ENSZ-ben Franciaország állandó képviselője F. Capotortinak a kisebbségekkel kapcsolatos tanulmányáról kijelentette: „A Francia Köztársaság a francia alkotmányból kiindulva nem ért egyet a tanulmány elveivel; a francia nép nem ismer el különbségtételt etnikai jellemzők alapján, és ennélfogva bármely kisebbségfogalmat visszautasít."15 A kollektív jogokkal szembeni ellenérzést többszörös félelem diktálja: a jogászok nagy része attól tart, hogy az egyén jogai egy nem definiálható absztrakció alárendeltjeivé válhatnak; másrészt attól is tartanak, hogy a kollektív jogok még inkább növelhetik a közép- és kelet-európai államok ellentéteit.16 A kisebbség azonban ezen elvi és politikai fenntartásoktól függetlenül természetszerűen csoportként létezik, és csak csoportként tudja megélni, megőrizni és tovább adni identitását. Nemcsak egyénenként, hanem csoportként szorul védelemre. Ha valahol leszedik a kisebbség nyelvén írt utcaneveket, helységjelző táblákat, a támadás nyilvánvalóan nem egyének, hanem egy csoport ellen irányul.17 A kisebbségek csak kollektív jogok biztosítása által tudnak létezni és fennmaradni. A kisebbségnek politikai szubjektumnak és jogalanynak kell lennie. A jogfejlődésnek abban a korszakában vagyunk, amikor számos olyan jog, amelyet a kodifikatív megfogalmazás értelmében kifejezetten egyének számára biztosí190 Külpolitika
