Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
A kétoláihí kisebbségvédelmi jogeszközok rendszere lyek egyenlőségével ellentétben állóként, a pozitív diszkrimináció irányába mutató kitételként fogja értelmezni, amely az Alkotmány szerint nem elfogadható (6. cikk 2. bekezdés);- a Szerződő Felek biztosítják a kisebbségek képviselőinek közreműködését azon szerződések kötésekor, amelyek... közvetlenül helyzetükre és jogaikra vonatkoznak (magyar-hor- vát egyezmény 12. cikk). Ellentétben állónak tekintené azzal a román politikusok által sokat hangoztatott jogszabállyal, hogy a nemzetközi szerződéseket kizárólag az államok kormányai kötik.20 A magyar-román alapszerződéssel kapcsolatos kétoldalú tárgyalásokon alapvető nézetkülönbség alakult ki a két fél között a következő kérdésekben:- a kisebbségek anyanyelv-használati jogának mértéke,- a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga politikai pártok alapítására,- a kisebbségi egyházak és intézmények egykori tulajdonának visszaadása,-azET 1201-es ajánlásának a belső jogrendbe való beemelése,- kormányközi kisebbségi vegyesbizottság létrehozása. Románia alkotmánya ekképp eleve korlátokat szab a kisebbségi jogok érvényesítésének. Ugyanakkor a kisebbségi törekvések ellentétben állanak a román bel- és külpolitika legfontosabb célkitűzésével, Románia nemzetállam-jellegének fenntartásával és az azt meghatározó, a nép, a nyelv és a terület egységének elvén nyugvó etnoterritoriális koncepcióval. Alapvető nézetkülönbség mutatkozik a két fél között a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi dokumentumok értelmezésében is. A magyar fél az ENSZ, az ET és az EBEE/EBESZ keretében kimunkált jogszabályokat kiindulópontnak tekinti, amelyeket a kor követelményeinek és egy adott ország sajátosságainak figyelembevételével meg kíván haladni.21 Ezzel szemben a román fél e jogi normákat elvileg is csak maximumként hajlandó elfogadni és restriktiv módon értelmezi őket. A magyar fél a nemzetközi dokumentumok összességét tekinti jogforrásnak, a román fél pedig csak az ENSZ „Nyilatkozatát a nemzeti vág)’ etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól" és az ET kisebbségi keretegyezményét tekinti a román politikai és jogrendszerbe beilleszthetőnek és elutasít minden olyan dokumentumot (az ET 1201-es ajánlásának 11. és 12. cikkelye), amely az autonómiára, a speciális státusra vagy a kollektiv jogokra utal. A szélsőséges nacionalista pártok befolyása, a nacionalizmustól áthatott romániai politikai erőtér még az egyén kisebbségi jogairól tárgyalni kész román külügyminisztérium mozgásterét is erősen korlátozza, a romániai magyar kisebbség igényeit támogató magyar külpolitikát pedig csaknem leküzdhetetlen akadályok elé állítja. A magyar és román fél nézetkülönbségeit a Ion Iliescu államelnök nevével fémjelzett magyar-román megbékélési tervezet sem igyekezett áthidalni, sőt a dokumentum a kisebbségi jogok tekintetében visszalép az alapszerződések szokásos szintjéhez képest. A javaslatba foglalt „Együttműködési viselkedési kódex a nemzeti kisebbségek kérdéseiben" csupán preventív jellegű, a felek biztonságát, területi épségét szavatoló cikkelyeket sorol fel. Preambuluma jogkorlátozó felfogásban értelmezi a nemzetközi dokumentumokat és lehetetlenné teszi az azoktól való pozitív eltérést is: „A nemzeti kisebbségek kérdéseiben folytatott együttműködésben nem engedhető meg 1996. tinxisz 39
