Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
Vogel Sitivlor semmilyen eltérés az emberi jogok, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai tiszteletben tartásának demokratikus értékeitől, az európai normáktól és szabványoktól." Egyértelműen tiltja az etnikai alapú autonóm közigazgatás létrehozását (1.1.-1.2. cikkely; a román fél számára a különleges státus bármely formája így értelmezhető), a kisebbségek jogi helyzetét - ha nem is explicite - a belügy hatáskörébe utalja (1.3. cikkely), lehetetlenné teszi a kapcsolatok ápolását Magyarország és a romániai magyar kisebbség szervezetei között (4. cikkely) és a román fél érdekeinek megfelelően korlátozni kívánja a hírközlő eszközök, elsősorban a televízió tevékenységét (3.2. cikkely). A területféltő fóbia prioritásáról tanúskodik a 2.1. cikkely: „Különösen tartózkodnak a Magas Szerződő Felek bármely olyan lépéstől, amely a másik fél nemzeti egységének és területi épségének veszélyeztetéseként értelmezhető. Tartózkodnak minden olyan cselekedet szervezésétől, támogatásától, vagy arra való uszítástól, amely a másik fél területén konfliktusokhoz, terrorista vagy szeparatista akciókhoz vezethet, valamint attól, hogy saját területükön engedélyezzék a másik fél egységének megbontására törő ilyen cselekmények elkövetését célzó tevékenység megszervezését." A cikkely elfogadása szabad utat engedne a román nacionalista erők magyarellenes, elsősorban belpolitikai célokat szolgáló propagandájának folytatására. A javasolt viselkedéskódexnek a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi okmányban teljesen szokatlanul egyetlen olyan cikkelye sincs, amely a kisebbségek jogait tartalmazná, és a nemzetállamiság jegyében fogant kisebbségpolitikai felfogást egyoldalúan akarja a magyar félre rákényszeríteni. A javaslat teljes egészében elfogadhatatlan a magyar kisebbség számára,22 a magyar alkotmány 6. cikkelyébe ütközik és nem veszi figyelembe a román alkotmány 7. cikkelyét sem.23 Mindez azt bizonyítja, hogy a román politikai erők nagy része nem képes kiküszöbölni politikai magatartásából a területféltő fóbiát, nem akar lemondani a kisebbségekkel szembeni homogenizációs, asszimilációs politikájának folytatásáról és a kisebbségpolitikában a továbbiakban is balkáni vonásokat mutat. A Szerbiával fenntartott kapcsolatok esetében a kisebbségi kérdés ügyét nagymértékben befolyásolja a délszláv válság. A jelenlegi helyzetben a magyar külpolitika elsődleges törekvése a szerbiai magyar kisebbség fizikai létének biztosítása, az általuk lakott terület etnikai arányainak megőrzése. A magyar miniszterelnök 1995. októberi belgrádi látogatása alkalmával tárgyalásokat folytatott a vajdasági magyar kisebbség helyzetéről is. A szerb fél véleménye szerint a magyar kisebbség jogai biztosítottak. Ez az érvelés teljesen egybecseng a gyakran hangoztatott román állásfoglalással. A magyar fél azt szorgalmazta, hogy a magyar kisebbség kérdését az egységes délszláv rendezés keretei között oldják meg, és azt tekintsék mércének a szerbiai kisebbségek esetében is, amit Jugoszlávia igényel a Horvátországban maradt szerb kisebbségnek. Végül a két fél abban állapodott meg, hogy a kisebbségek helyzetéről külön tárgyalásokat kezd.24 Szerbia, azaz a vajdasági magyar kisebbség viszonylatában egy kisebbségi egyezmény vagy a kisebbségi jogokat is tartalmazó alapszerződés megkötése Szerbia politikai elszigeteltségének megszűnése és az embargó feloldása után reális követelményként merülhet fel. Hosszú távú stabil megoldást azonban csakis a volt jugoszláv térség kisebbségeinek, a horvátországi szerbeknek, a vajdasági magyaroknak és a koszovói albánoknak bizto40 Külpolitika
