Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
Vogd Sándor Horvát Köztársaságban élő magyar kisebbség jogainak védelméről") megkötését, amely túllép az úgynevezett „európai minimális" szinten és a háború nemzeti-etnikai következményeinek a felszámolását is célul tűzi ki. Az egyezmény alanya egyértelműen a kisebbség, nem pedig a kisebbséghez tartozó személy. Jogforrásként felsorolja valamennyi, a kisebbségek jogaira vonatkozó nemzetközi dokumentumot, valamint a KEK kisebbségvédelmi okmányát és a magyar-ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozatot. Megerősíti a magyar kisebbség azon jogát, hogy visszatérjen Horvátországnak azokra a megszállt területeire, amelyekről 1991-ben elűzték (preambulum), lehetővé teszi a magyar kisebbséghez tartozók szabad és önkéntes visszatérését lakóhelyeikre, azzal a céllal, hogy visszaálljon az 1991 előtti etnikai állapot (10. cikk). Magába foglalja a háború által sújtott területek újjáépítésének kötelezettségét és leszögezi, hogy a felek olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket támogatnak, amelyek kiküszöbölik a kisebbségek elvándorlásának okait és a lakosság etnikai összetételének bármilyen formában történő megváltoztatását. Az egyezmény biztosítja a kisebbségek megfelelő részvételét a kisebbségek jogaira vonatkozó helyi, regionális és országos szintű döntésekben és kötelezi a feleket arra, hogy az állam és a helyi önkormányzat közigazgatási és területi szervezeteit, valamint választókörzeteit nem alakítják át azzal a szándékkal, hogy a kisebbségeknek hátrányokat okozzon (9. cikk). A két ország belső jogrendjének értelmében a magyar fél biztosítja az anyagi feltételeket a magyarországi horvátok önkormányzatai létrejöttéhez és működtetéséhez, a horvát fél pedig biztosítja a magyar kisebbség jogát a kulturális autonómiára (9. cikk). Az egyezmény részleteiben szabályozza a kisebbségek nyelvén történő oktatást (2. cikk) és a kisebbségek által lakott területen n undkét nyelv megfelelő használatát, különösképpen a földrajzi nevek és nyilvános feliratok vonatkozásában, a helyi önkormányzatok szerveiben, az írásos és szóbeli kommunikációban, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban (4. cikk). Az egyezmény a középeurópai nemzetfogalmat fogadja el, amikor biztosítja a kisebbségek számára a szabad és közvetlen kapcsolatok lehetőségét a velük azonos nyelvet beszélő és kultúrát valló nemzettel és annak állami és közintézményeivel. A szerződő felek biztosítják a kisebbségi szervezetek képviselőinek közreműködését azon szerződések kötésekor, amelyek közvetlenül helyzetükre és jogaikra vonatkoznak (12. cikk), és kormányközi vegyesbizottságot hoznak létre, amelynek kisebbségi tagjait a kisebbségek sze*»ezeteinek javaslatára nevezik ki (16. cikk). Az egyezmény a területi-etnikai viszonyok helyreállításának és megőrzésének szándékával született, kizárja az etnikai tisztogatás lehetőségét, biztosítja a nemzeti identitás, a közösségi etnikai jellemzők megőrzését, a kisebbségek bevonását a rájuk vonatkozó kétoldalú szerződések megkötésébe és a kisebbségek jogainak védelmét az államok politikai és társadalmi stabilitásához való hozzájárulásnak tekinti (preambulum).13 A közép-európai térségben Magyarország mellett Szlovénia az az állam, amely a kisebbségek védelmére a legátfogóbb belső jogrendet alakította ki. A kisebbségek védelmét az alkotmány és számos törvény biztosítja. A következőkben idézzük a szlovén alkotmány legfonto 32 Külpolitika
