Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Rostoványi Zsolt Észak gazdagsága nagyrészt a Délről oda áramlott értéktöbbletnek köszönhető. Pontosan ez az, ami az évszázadok során a rendszer válságához vezetett."78 Az Észak-Dél-szembenállás rendkívül összetett problémakomplexumából most nem térünk ki a kolonizáció vagy az egyenlőtlenségek kérdésére. Ezúttal csupán egy, témánkkal szorosan összefüggő mozzanatot - mégpedig az imént említett eltérő beszédmódok kérdését - emeljük ki. És azért épp az Észak-Dél-problémakör kapcsán tesszük mindezt, mert ez az egyik fő, meghatározóan civilizációs-kulturális töltetű törésvonal napjaink nemzetközi rendszerében, hiszen kialakulása a nyugati civilizáció bázisán létrejött modernitás dominanciájának, hegemón törekvéseinek volt tulajdonítható, s a kapitalizmus expanzióját mindig is a nyugati civilizáció felsőbbrendűségébe vetett hit kísérte. A nem nyugati világban ennek ellenreakciójaként is erősödött fel a saját civilizációs-kulturális sajátosságok hangsúlyozása. Példaként emeljük ki a kilencvenes évek elejének egyik, talán legellentmondásosabb konfliktusát, az öbölháborút, amely egyes nézetek szerint „kifejezetten Észak- Dél-válság".74 A fejlett világ álláspontja szerint azért volt szükség a beavatkozásra, hogy érvényt szerezzenek a nemzetközi jognak, pontosabban a szuverenitás, illetve területi integritás elveinek. A kérdés azonban ennél sokkal összetettebb. Lyotard szerint az iraki agresszió eleve a Nyugat két évszázados Közel-Kelet-politikájának a következménye. Mivel az iszlám civilizációnak és kultúrának évszázadokon át különböző megaláztatásokat kellett elszenvednie a Nyugattól, a Desert Shield felélesztette az iszlám ummához tartozás tudatát, ezért szinte teljesen mindegy volt, ki az a személy, aki az iszlám és az umma nevében a Nyugattal szembeszálló mozgalom élére áll: számíthatott a tömegek támogatására.80 Bertrand Badie mutat rá a legárnyaltabban a kultúrák különbözőségeiben rejlő belső összefüggésekre, amelyek következtében az öbölválság mint a jog és az igazságosság szembenállása jelent meg, a jogé a Nyugat, az igazságosságé pedig az iszlám-arab világ szemszögéből.81 Előbbi nem szolgál különösebb magyarázatra, utóbbi viszont kissé bővebb kifejtést igényel. Az iszlám-arab világban a mai államhatárokat többnyire mesterségesen, néhány évtizeddel ezelőtt az akkori kolonialista hatalmak egymás közötti megállapodásai nyomán húzták meg, s a mai államok néhány kivételtől eltekintve nélkülözik a történelmi előzményeket. Az iszlám-arab történelmi hagyományok, politikai tradíciók alapvető pontokon különböznek a nyugatiaktól, a teljes politikai intézményrendszer nyugati minták alapján épült ki. Az iszlám-arab világban a különböző szintű közösségi kötődések, identitások sokkal erőteljesebbek lehetnek, mint az államokhoz való „állampolgári" kötődés. (A mesterséges államhatárok egyébként is törzseket, etnikumokat szabdaltak szét, tettek egyik pillanatról a másikra különböző országok állampolgáraivá.) Ezek a közösségek lehetnek az államoknál kisebbek (családok, klánok, törzsek stb.), illetve nagyobbak („arab nemzet", „iszlám umma").82 Ezek a na22 Külpolitika
