Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Rostovrínyi Zsolt paradoxon, hogy jóllehet a modernitás két tűz közé szorult, hiszen hevesen támadja kívülről a premodern felhangokkal érvelő retradicionalizáció (fundamentalizmus), belülről pedig a posztmodern, ugyanakkor vetélytárs nélkül maradt: jelenleg nincs reális alternatívája! Paradox módon mindez felerősítette belső problémáit. Véleményünk szerint a nemzetközi rendszerben véget ért egy korszak, mégpedig az etatikus, az államra, az etatizmus logikájára épülő nemzetközi rendszer korszaka. Ez a korszakváltás meglehetősen nagy jelentőségű, hiszen egy több évszázados, az 1648-as vesztfáliai szerződésektől eredeztethető korszak látszik lezárulni. E korszak- váltás ugyanakkor magától értetődően együtt jár a korábbi, lényegesen rövidebb időtávot felölelő nemzetközi rend vagy világrend végével is. A jelenlegi időszak kifejezetten átmeneti, anarchikus, egyfajta rend utáni és (feltehetően) egy másfajta rend előtti, amelynek hossza egyelőre még nem látható. Az új világrend, egyúttal a nemzetközi rendszer új, a korábbiétól eltérő rendező elvek alapján működő szakasza létrejöttének esélyei többfélék, hiszen amellett, hogy a szerveződő új világrend különböző paradigmákra épülhet, végső soron fennáll a hosszan tartó instabilitás, zűrzavar és káosz, vagyis a nemzetközi rendszer szétesésének a lehetősége is. Ismételten aláhúzzuk, amire korábban már utaltunk: a jelenlegi helyzet korántsem csupán az elmúlt néhány év nagy horderejű változásainak a következménye, gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza. Az elmúlt évtizedekben például fokozatosan növekedett a nemzetközi rendszerben az államok mellett egyéb, nem állami szereplők, aktorok jelentősége, külső oldalról nagymértékben hozzájárulva az etatista modell eróziójához (transz- vagy multinacionális vállalatok, regionális szervezetek, vallási, etnikai csoportok, mozgalmak stb.). A két látszólag ellentétes tendencia, az integráció és dezintegráció, a globalizálódás és fragmentálódás ugyanabban az irányban - az állami keretek fellazulása, az államok szerepének csökkenése irányában - hatnak. „Az államok fokozatosan elveszítik legitimációjukat" - állítja Immanuel Wallerstein.64 Az elmúlt évszázadokban kulcsfontosságú szerepet betöltött nemzetállamok nem csupán veszítenek szerepükből, hanem kifejezetten alkalmatlanok arra, hogy megfeleljenek a megváltozott feltételeknek - jelenti ki nemrégiben megjelent könyvében Paul Kennedy.65 Mind az államok feletti, mind az államok alatti szinteken erősödött a nemzetközi folyamatokban való közvetlen részvétel - bizonyos fokig beleértve a legalsó szintet, magukat az egyéneket is -, s a már korábban felerősödött szupranacionalista, illetve az utóbbi években viharosan teret nyert etnonacionalista tendenciák mind erőteljesebben aláássák a nemzetközi rendszer etatista alapokon történő megszerveződését. Önmagában ellentétes irányú mozgásokkal, változásokkal jár maga a globalizáció folyamata. Egyik legnevesebb teoretikusa, Roland Robertson hívja fel a figyelmet arra, hogy a globalizációban kétirányú folyamat fonódik össze: a partikularizmus univerzalizációja és az univerzalizmus partikularizációja; s a globalizáció valójában 18 Külpolitika
