Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Posztmodern világrend ennek a kétirányú folyamatnak az intézményesedését jelenti.66 Később tovább pontosít, amikor aláhúzza, hogy a homogenizáció és a heterogenizáció, illetve az uni- verzalizmus és a partikularizmus napjaink folyamatainak egyidejű velejárói. Ezért is vezeti be a g,lokalizáció fogalmát, mint ami a globalizációnál pontosabban fejezi ki fenti folyamatok egyidejűségét és összefonódását.67 A glokalizáció, illetve a „glokalitás"68 kategóriái jól jelzik a nemzetközi rendszer különböző síkokon lezajló, egymással gyakorta ellentétes irányú, a korábbi fogalmi apparátussal nehezen leírható folyamatai, új, a korábbi kategóriákon kívül eső szereplői (a nemzetállami keretektől független harmadik kultúrák,69 a természeti bioszféra és az ipari technoszféra mint első és második természetek melletti harmadik természetként megjelenő „kibernetikai/televizuális/informatikai glokalitás", a rendkívüli módon felgyorsult áramlások, globális csere által létrehozott új, mesterséges világok vagy neovihigok)70 által keltett bizonytalanságot. A globalizáció talán a gazdasági szférában a legnyilvánvalóbb: a világgazdaság mind szorosabban összekapcsolódó, mind jobban egymásra utalt, interdependens alrendszerekből áll. A gazdasági globalizáció ugyanakkor új típusú transznacionali- zációhoz is vezetett, a bizonyos szempontból posztmodernnek is nevezhető integrációban a korábbiaktól eltérően mind inkább az információs háló és a termelési vertikum korábbiaktól lényegi pontokon különböző módon történő megszervezése válik meghatározóvá. Bizonyos tendenciák a hidegháború utáni nemzetközi rendszer társadalmasodása irányában mutatnak. A nemzetközi kapcsolatokat egyre erőteljesebben befolyásolják különböző társadalmi - korábban meghatározóan az egyes államokon belül érvényesülő belpolitikai - tényezők, a bel- és a külpolitika mind szorosabb kapcsolatban állnak egymással: a külpolitikának egyre jelentősebbek a belpolitikai konzekvenciái, illetve mind jobban tekintettel kell lennie a belső, társadalmi szempontokra. (Lásd például az 1995. végi franciaországi, kifejezetten szociális indíttatású demonstrációkat, amelyeket az európai integrációs folyamat elmélyítése érdekében hozott intézkedések váltottak ki.) A nemzetközi rendszer társadalmasodása értelmezhető úgy is, mint valamiféle elmozdulás a világtársadalom irányában, de úgy is, hogy bizonyos belső társadalmi konfliktusok „nemzetköziesedése" révén a nemzetközi rendszerben új kockázati tényezők jelentek meg, új konfliktusforrások erősödtek fel, tovább fokozva a rendszer instabilitását, bizonytalanságait. A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy az ország többé nem játszana meghatározó szerepet a nemzetközi rendszerben. Továbbra is vannak olyan eszközök az állam kezében, amelyekkel egyéb szereplők nem rendelkeznek, és amelyek lehetővé teszik az állam számára, hogy komoly hatást gyakoroljon a nemzetközi rendszer más szereplőire. Még napjainkban is az állam az egyedüli olyan tényező, amely egy adott terület feletti szuverenitással rendelkezik, s ebből következően kisebb-na1996. ősz-tél 19
