Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Rostoványi Zsolt említünk néhány irányzatot a szinte már áttekinthetetlenné vált elméleti rendszerek sokaságából (amelyek legnagyobb része ugyancsak megtalálható más tudományterületeken is): liberalizmus, racionalizmus, revolucionizmus, behaviorizmus, strukturalizmus, evolucionarizmus stb. A nemzetközi kapcsolatok elméletét - más elméletekhez hasonlóan - az irányzatok közötti állandó viták jellemzik. A szakirodalom a nagy viták három hullámát tartja nyilván, s emellett számtalan kisebb vitát.50 Az elmúlt éveket a hidegháború utáni nemzetközi rendszer elméleti megragadására irányuló, bizonyos fokig a realizmust bíráló - egyelőre a teoretikusok közötti konszenzus terén kevés eredményt felmutatni tudó - törekvés, a különböző kérdések (anarchia, hegemónia stb.) kapcsán az egyes irányzatok között felélénkült vita jellemezték.51 Ez a vita azért meghatározóan a realista, illetve idealista/liberális elméletek (pontosabban azok neo válfajai) között dúl. Eredménytelensége - tudni illik a felek nem jutottak közelebb a hidegháború utáni nemzetközi rendszer folyamatainak pontosabb megragadásához, illetve magyarázatához - egyes vélemények szerint elsősorban annak tulajdonítható, hogy a vitázók nem a nemzetközi rendszer folyamataiból, hanem a realizmus, illetve idealizmus alapkoncepcióiból indulnak ki, s ennek rendelik alá a nemzetközi rendszer folyamatait.52 Vannak ugyanakkor olyan vélemények, amelyek szerint a jövőben „az elmélet két irányzatának a közeledése és konvergenciája" várható.53 A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának változásai egyébként sok teoretikust nagymértékben elbizonytalanítottak, egyesek megkérdőjelezték a nemzetközi kapcsolatok elméletének létjogosultságát is, hiszen nem volt képes előre jelezni a korszakos változásokat.54 A modern társadalmi rendszerek elméleteinek - bár látszólag nincs sok közük a nemzetközi rendszerhez - a modern társadalmi struktúrákra, a társadalmi alrendszerekre és a közöttük kialakult közvetítő rendszerekre, az evolúcióra, a modernizációra vonatkozó megállapításai széleskörűen alkalmazhatók a világrendszer folyamatainak elemzésében is.55 Különösen fontos Talcott Parsons rendszerelmélete, amelyet Niklas Luhmann fejlesztett tovább. (Luhmann egyébként fő művének bevezetőjében56 az „elmélet válságáról", a paradigmaváltásról és a rendszerelmélet szükségességéről beszél.) A posztmodern kiemelkedő teoretikusa, Jean-Francois Lyotard ugyanakkor technokratának, sőt „cinikusnak" nevezi ezeket a rendszerelméleteket, mivel a rendszer úgy működik, mint egy önmagát beprogramozó „intelligens robot", s az igazi cél pusztán a teljesítőképesség.57 A legnagyobb bizonytalanság talán a filozófiát jellemzi. Első pillanatban meglepőnek tűnhet, ugyanakkor megkerülhetetlen, hogy a filozófiával is foglalkozzunk. Az utóbbi időben láthatóan mind jobban elmosódik a határ a filozófia- és a társadalomelméletek között, az egyes diszciplínák mind gyakrabban fordulnak a filozófiához, amikor szakterületük folyamatainak elemzésével próbálkoznak, gyakorta 26 Külpolitika
