Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere nyilvánvalóak. A szomszédos államokkal való jó viszony kialakítása és a kisebbségi kérdés, rendezése egyben előfeltétele Magyarország sikeres euroatlanti integrációjának. Magyarország több síkon járul hozzá a kisebbségi kérdés megoldásához. Mindenekelőtt széles körű jogokat igyekszik biztosítani saját kisebbségei számára. Az 1993. július 7-én elfogadott, a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény az Alkotmánnyal összhangban a nemzeti és etnikai kisebbségeket államalkotó tényezőnek tekinti (3.§. 1. bekezdés). A törvény értelmében a kisebbségek települési és országos önkormányzatot hozhatnak létre (22.§. 1. bekezdés, 31—34.§.) „Több nemzeti és etnikai kisebbség önkormányzatai közös, társult önkormányzatot alakíthatnak."(33. §. 3. bekezdés). A törvény a kisebbségek anyanyelvét közösségösszetartó erőként ismeri el (43. §. 1. bekezdés) és biztosítja annak használatát az Országgyűlésben, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban (51-54. §). Külön fejezetben biztosítja az egyéni kisebbségi jogokat (7-14. §) és a kisebbségek közösségi jogait (15-20. §) és szavatolja a kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatását (42-50. §.). Az 1994. decemberében megtartott önkormányzati választásokon a kisebbségi törvénynek megfelelően kisebbségi önkormányzatok alakultak. Magyarországon a választások után 2 bolgár, 412 cigány, 2 görög, 51 horvát, 2 lengyel, 126 német, 9 örmény, 11 román, 1 ruszin, 19 szerb, 39 szlovák és 5 szlovén önkormányzat működött.8 Az 1995. november 19-én megtartott újabb választásokon pedig még 138 kisebbségi önkormányzat jött létre. Természetesen a kisebbségek jogainak biztosítása Magyarországon is folyamat, amely további lépések megtételét igényli. Külpolitikai szempontból nem szerencsés és alkotmányjogilag is elfogadhatatlan, hogy a magyar törvényhozás még mindig nem oldotta meg a kisebbségek országgyűlési képviseletének kérdését.9 A kisebbségek jogaira vonatkozó belső jogállapotnak külpolitikai relevanciája is van. A belső jogrend egyrészt kiindulópontot is jelent a kisebbségek jogaira vonatkozó kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök megfogalmazásában, másrészt a kisebbségek védelmére vonatkozó jogszabályok a nemzetközi szervezetek, így az EBESZ kisebbségi főbiztosa figyelmének tárgyát képezik. Magyarországnak tehát külpolitikailag is az az érdeke, hogy a saját területén élő kisebbségek védelmét a lehető legtágabb értelemben biztosítsa. A kormány az utóbbi években a szomszédos államokkal kötött kisebbségvédelmi egyezmények, nyilatkozatok, szerződések egész hálózatát hozta létre. 1991. március 31-én aláírták a magyar-ukrán kisebbségi nyilatkozatot, 1992. szeptember 25-én a Magyar Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közös nyilatkozatát a Magyarországon élő német kisebbség támogatásáról, 1992. november 6-án a magyar-szlovén kisebbségi egyezményt, 1992. november 11-én a magyar-orosz kisebbségi nyilatkozatot, 1995. március 19-én a magyar-szlovák alapszerződést, 1995. április 5-én a magyar-horvát kisebbségi egyezményt. A kétoldalú megállapodások esetén a magyar félnek több szempontot figyelembe kell vennie. Tekintettel kell lennie a saját és a másik fél kisebbségekre vonatkozó jogszabályaira, a nemzetközi kisebbségvédelmi jogeszközök normáira, a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek érdekképviseleti szervezetei által megfogalmazott igényekre, a biztonságpolitikai vonatkozásokra. A kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmények megkötésének lehetősége 1996. tavasz 27
