Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Glatz Ferenc: Magyarország az Európai Unió és a kisebbségi kérdés
Glatz Ferenc Nemcsak a nyugati, hanem ugyanígy a „keleti" telepesek is a megműveletlen tájat megtermékenyítő hasznos munkára érkeznek. A délkeletről felgyorsuló, a Kárpátok északi lejtőjére is leereszkedő román (vlach) pásztorok éppúgy, mint a Felvidéken betelepülő szláv népesség a szorgos pásztor és famunkás nép, a szlovákok. S hasonlóan értékeljük a 13. század kunok, jászok betelepüléseit a tatárok elől. Csak saját megélhetését nemzeti érzelmekbe burkoló derék újkori középosztályok magyarázgatják ezt a munkaerő és etnikai mozgást úgy, mintha azokat valamiféle tudatos nemzeti elv vezette volna. És ugyanígy tekintünk a 16—17. század etnikai keveredései folyamataira. Amikor a török elől a Balkánról felnyomulnak a szerbek (s jönnek kisebb számban a kereskedelem közvetítői különböző etnikumú „mohamedán" népek, majd később az örmények). És a török kiűzése után jönnek ismét a nyugati (elsősorban sváb, frank) parasztok a mocsárvilággal, bozóttal borított táj feltörői, húzódnak le a Kárpátokból az Alföldre a szlovákok. De vajon mi mozgatta a 19. század második felének nagy bevándorlásait? A kiegyezés után ideérkező német-osztrák, cseh, morva, majd zsidó etnikumú, illetve vallású népelemeket? Nem más, mint az a munkaerőhiány, amely a polgári módon berendezkedő Magyarországon 1867 után előállott. Itthon „nem állt rendelkezésre" a műszaki-technikai tisztviselő a polgári szak- és termelésigazgatáshoz, hiányzott a gyorsan fellendülő gépiparhoz a szakképzett munkaerő, hiányzott a városi életmódhoz az infrastruktúra vállalkozója és a felgyorsuló pénzforgalomhoz a pénzműveletek értője. Esztergályosok, serfőzők, divatci- pő-készítők, kereskedők, tisztviselők azok az „idegenek", akik nagy számban vándorolnak be a Monarchia örökös tartományaiból Magyarországra. Ok már elkeverednek a hazai őslakosság között, s lesznek a századelőn virágzását élő magyar technikai és szellemi kultúra kitermelői. Csak azután a nemzeti középosztály és a trianoni összeomlás következtében beálló nemzeti sokk hatására támad rá a többségi nemzet ezen népelemekre, s próbálja őket kiszorítani a termelési versenyből, mondván, hogy ők „idegenek"! S kezd hivatkozni a maga anciennitására, történeti jogaira. S feledve a magyar állam évezredes csodálatos hagyományát: képes volt befogadni, s így életkereteket biztosítani a különböző etnikumoknak. De nézzük: milyen következtetések adódnak a kisebbségi kérdés tárgyalásához az így felfogott történelmi adottságainkból? 'Eltekinteni a csődöt mondott módszerektől Az 1867. évi osztrák—magyar kiegyezés megadta a liberális perszonális autonómiát a nemzetiségeknek (azaz a nem német-osztrák és nem magyar nemzetiségű polgároknak), de nem ismerte el őket mmtpolitikai-nemzcti kollektívumokat, így azok az első adandó alkalommal kiszakadtak a Monarchiából. Az 1920. évi kisállamok rendszere ugyanúgy többnemzeti államalakulatokat hozott létre, mint az 1867. évi kiegyezés. Az 1938 és 1941 közötti határkiigazítások bebizonyították: e térség társadalmai olyannyira kevertek, kisközösségi szinten is (település, család), hogy a határtologatások nem képesek 46 Külpolitika
