Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Glatz Ferenc: Magyarország az Európai Unió és a kisebbségi kérdés
Magyarország, Európai Unió és a kisebbségi kérdés tiszta nemzetállamokat kialakítani. (Lengyelországban „sikerült" a litvánok, az ukránok, majd a zsidók, illetve a németek kiirtásával, kitelepítésével, elnemzetietlenítésé- vel az 1921. évi 69,2 százalékos lengyel többséget 1956-ra papírforma szerint 99 százalékos nemzetállammá varázsolni.) Nem vezetett eredményre a második világháború győztes koalíciójának nagy ötlete: a kisebbségek kitelepítése abba az államba, ahol ők képezik a többséget (1945—47), fel is kellett hagyni e módszerrel. (150 000 magyart telepítettek ki Szlovákiából, illetve Jugoszláviából, 70 000 szlovákot Magyarországról.) A szovjet rendszer a proletár internacionalizmus szellemében általában lebecsülte a nemzeti identitás szerepét. Paradox módon, a liberális doktrínából kiindulva, elsősorban az állampolgári identitást, illetve a szociális (osztály-) identitást ismerte el. Mindenesetre a kisebbségi ellentéteket — mint annyi más valós feszültséget — leszorította a politikai nyilvánosság alá. 1989 után aztán a többpártrendszeri demokrácia felszínre hozta mindazokat az emóciókat és nemzeti ellenségeskedéseket, amelyek e térségben — a kiindulásként említett ellentmondásból — a nemzeti szállásterület és a területi-igazgatási határok eltéréséből származnak. E történelmi-politikai diagnózis után tettük fel a kérdést: mi a teendő? 1991 decemberében történt mindez. Ekkor Prágában ülésezett egy, a volt szocialista országokban végbement változásokat elemző európai munkabizottság. A marosvásárhelyi, a pozsonyi konfliktus után az akkor éppen „tetőfokára" jutott jugoszláviai polgárháború már elfogadtatta mindenkivel: a kisebbségi kérdés nem a „magyarok destabilizáló fegyvere" a közép-kelet-európai biztonság ellen, hanem olyan általános konfliktusforrás, amely a társadalmi-politikai transzformációt, a parlamentáris demokrácia és piacgazdaság intézményrendszerét is veszélyezteti. Ma Magyarországnak az Európai Unió küszöbe előtt világosan kell látnia: a magyar és a magyarországi kisebbségek ügye nem egyszerűen „magyar ügy". A magyar kisebbségek ügye része a közép-európai kisebbségi kérdések halmazának. Ebből következik: ahogy szomszédainknak, úgy nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy a történelemben csődöt mondott eszközöktől el kell tekintenünk. Sem határkiigazítás, sem áttelepítés, sem adminisztratív-állami eszközökkel folytatott elnemzetietlenítés nem lehetséges. Marad eszközként a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak rendezése. A történelmi tapasztalatokból azonban azokon a nyomokon kell elindulni, amelyek ennek az iránynak az előzményei lehetnek. De ebből az is következik, hogy mind a magyarországi nem magyar (roma, német, román, szlovák, szerb, horvát) kisebbségek, mind a határokon túli magyar kisebbségek jogi és politikai helyzete csakis ugyanazon elvek alapján rendezhető. Helyi megoldások és nemzetközi garanciák A szovjet zóna leépülésének folyamatában, mint ismeretes, új államok jöttek létre. Ezek mind telve vannak nemzeti kisebbségekkel. (1990-ig a térség legnagyobb nemzeti kisebbsége a magyar volt. E folyamat végén, 1994-ben a Szovjetunió egyes utódállama1995. nyár 47
