Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - BUDAPEST: KELLÜNK-E NEKIK? - Valki László: A NATO keleti politikájának alakulása
Vnlki László A kommüniké értelmében a NATO tagjai és a programban részt vevő államok emellett lépeseket tesznek majd annak érdekében, hogy kölcsönösen áttekinthetővé váljanak a nemzeti védelmi tervek és költségvetések, valamint hogy fenntartsák a haderők feletti demokratikus polgári ellenőrzést. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a NATO az eddigieknél szélesebb körű információkat kapjon a részt vevő államok katonai fejlesztési terveiről, és ezáltal bizonyos mértékig nemzetközi ellenőrzés alatt tartsa azokat. Abban az esetben, ha a NATO valamely ország esetében negatív fejleményeket tapasztalna, elvileg nyomást gyakorolhatna az érintett országra, ezzel hozzájárulva egy kibontakozóban levő konfliktus megelőzéséhez. Hogy egy ilyen „nyomás" — figyelemmel a délszláv válság kezelésére — mennyiben lenne eredményes, az könnyen megjósolható. A felsorolt együttműködési formák ettől függetlenül is hasznos szerepet töltenek majd be a jövőben. A brüsszeli és monsi közvetlen képviseletek létesítése, a közös gyakorlatok tartása és a technikai adatok rendelkezésre bocsátása egyértelműen hozzájárul ahhoz, hogy a részt vevő államok fokozatosan közelebb kerüljenek a katonai integrációhoz. A programhoz 1994 januarja óta 25 ország csatiakozott, koztuk íviagyarorszag is. Az aláírást un .felajánlási dokumentum47 átnyujtása követte, amely összefoglalta azokat az intézkedéseket, amelyeket az érintett ország szívesen végrehajtana a program keretében, majd sor került a kétoldalú együttműködési programok kidolgozására.48 A békepartnerség mindazonáltal nem elégítette ki a kelet-közép-európai országok politikai tényezőit. Attól tartok, megint csak az ő nyomásuknak — és nem valamiféle új „keleti politikának" — volt köszönhető, hogy a NATO 1994. decemberében tartott brüsszeli csúcsértekezlete ismét foglalkozott a bővítés kérdésével és megerősítette a Rómában hozott határozatot. Ennek értelmében a NATO egy „evolúciós folyamat" keretében kibővülhet a kelet- közép-európai demokratikus országokkal, „figyelembe véve az egész Európában végbemenő politikai és biztonság[politika]i fejleményeket".49 Az utóbbi kitétel egyértelműen arra utal, hogy a NATO az Oroszországban kialakuló állapotokat, illetve az orosz külpolitika reagálását veszi majd figyelembe, függetlenül azoktól a nyugati nyilatkozatoktól, amelyek kifejezetten kizárják az orosz vétó lehetőségét. Ami az evolúcióra való utalást illeti, a nyilatkozat értelmezi ennek tartalmát: korai lenne még határidőről beszélni és megnevezni a felveendő országokat — állapítja meg. Valamikor lesz tehát tagfelvétel, s egyes országok előbb lesznek a szervezet tagjai, mint mások. Erről a NATO keretében előkészítő vizsgálatokat folytatnak majd, amelyek egy évet vesznek igénybe és meghatározzák a kibővítés várható hatásait. Az első döntéseket majd e vizsgálatok alapján hozza meg az Észak-atlanti Tanács. Figyelmet érdemel, hogy a dokumentum szerint a NATO és az Európai Unió kibővítésére párhuzamos folyamat keretében kerül sor. Ez a kitétel bizonyára aggodalommal tölti el azokat, akik a NATO-ba való felvétel időpontját teszik korábbra, hiszen a kézenfekvő feltételezés szerint az Unió kibővítése lényegesen bonyolultabb folyamat, mint a NATO-é. 76 Külpolitika
