Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941)
A magyar külügyi szolgálat története (1936—1941) való akkreditálására, ezért a két eset, úgy véljük, egyértelműen jelzi: a Dísz tér ezzel a csendes ellenállással fejezte ki véleményét a német agresszióval szemben.34 Franciaország bukása, a párizsi követség megszűnése nyomán a követség átalakult főkonzulátussá, a követség mint intézmény ellenben áttelepült a megmaradt Francia- ország fővárosába, Vichybe. Az elköltözött követség vezetését továbbra is gróf Khuen- Héderváry Sándor látta el, akit ugyan a németek nem szívelhettek és akinek a nyugdíjazása éppen ekkortájt már esedékes volt, ellenben a szolgálatban — az ilyenkor szokásos külön rendelkezés alapján — további egy évre visszatartották.35 Németország 1941. április 6-án támadta meg Jugoszláviát, az „önálló" Horvátország kikiáltására április 11-én került sor, a zágrábi főkonzulátust pedig — nem úgy, mint annak idején a pozsonyit — már 17-én átszervezték követséggé. A belgrádi követségből ellenben csak konzuli képviselet maradt. Május 17-én pedig — követi minőségben — Marosy (1936 előtt Mengele) Ferenc kapott megbízást az újsütetű diplomáciai képviselet vezetésére.36 1941 vészterhes esztendejében, Bárdossy László külügyminisztersége alatt Magyar- ország három nagyhatalommal is hadiállapotba került, és ez — ha különféleképpen is — természetesen a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, a követségek felszámolását is jelentette. A Jugoszlávia elleni német agresszióban való részvétel miatt Anglia azonnal megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. A két háború közötti időszakban Barcza György — közös szolgálatból jött, nagy tapasztalatú diplomata — volt az utolsó londoni magyar követ. Megbízatása alól augusztus 30-án mentették fel, augusztus 31-én pedig „ideiglenesen" nyugállományba helyezték.37 A Szovjetunió megtámadásával megszűnt a moszkvai követség is, Kristóffy József a külügyminiszter közvetlen rendelkezése alá került — így nevezték akkoriban azt az állapotot, amikor egy vezető diplomatának pillanatnyilag nem tudtak követi megbízást adni, nyugdíjazását azonban életkora nem indokolta, illetve még tervek voltak vele —, később pedig az év végén kinevezték miniszteri osztályfőnökké.38 Ismeretes az a tragikomikus intermezzo, ahogyan Bárdossy László 1941. december 12-én — miután Sztójay Berlinből jelentette, hogy Románia és Bulgária deklarálni fogja a háborút az Amerikai Egyesült Államokkal, majd másnap a tengelyhatalmak budapesti diplomáciai képviselői szintén a magyar hadüzenet megtételét sürgették — egyszerűen telefonon jelentette be a budapesti amerikai követnek a hadüzenetet, röviddel később pedig a súlyos döntést írásban is megerősítette. Arra vonatkozóan, hogy a washingtoni követség vezetésével csupán 1941 februárjában megbízott Ghika György végül is meddig maradt az amerikai fővárosban, a követség meddig is működött, nem rendelkezünk adatokkal.39 Mindezen változásokat érdemes az egész hálózat 1941. november 1-jei állapota alapján, illetve annak egy korábbi, 1933. május 1-jei helyzetével összehasonlítva megvizsgálni. 1995. ősz—tél 225
