Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - BUDAPEST: KELLÜNK-E NEKIK? - Gyarmati István: Magyarország útja a NATO-ba
Magyarország útja a NATO-ba Gyarmati István A z európai biztonsági rendszer összeomlása 1990-ben nem egyes országokra kiterjedő biztonsági vákuumot, hanem egész Európát átfogó biztonsági-stabilitási űrt hagyott maga után: a mai Európában nincs olyan biztonsági rendszer, amely leírható és kiszámítható módon garantálná a kontinens biztonságát, beleértve az egyes országok biztonságát is. Vannak olyan elemei a biztonsági rendszernek, amelyek egyes országok vagy országcsoportok biztonságának bizonyos elemeit képesek garantálni, s vannak olyan elemek is, amelyek ad hoc módon alkalmasak a válságok kezelésére. Ez a nem létező biztonsági rendszer mindeddig alkalmasnak bizonyult arra is, hogy a már-már teljes káosz képét keltő válságtömeg ne szélesedjék komoly regionális vagy — ne adj' isten — kontinensméretű válsággá vagy háborúvá. Nincs azonban biztosíték arra, hogy ez a jövőben is így marad. Ezért, mielőtt a jelenlegi biztonsági elemek talán legfontosabbikának, a NATO-nak és a hozzá fűződő magyar viszonynak a kérdését vizsgálnánk, választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy milyen biztonsági környezetben működik ez a szervezet, valóban olyan rossz-e, kilátástalan-e Európa, főként a NATO-hoz és az Európai Unióhoz nem tartozó országok biztonsági helyzete, s ennek alapján milyen feladatok várnak a NATO-ra, milyenek a perspektívái s mik lesznek az előnyei Magyarország NATO-tagságának. I. Európa biztonsági helyzete ma meglehetősen ellentmondásos. Minden kétséget kizáróan minőségi javulás következett be azáltal, hogy megszűnt a két katonai szövetségi rendszer szembenállása és ezzel egy nagyméretű, termonukleáris katasztrófa közvetlen veszélye. Ennek azonban az az ára, hogy egyúttal megszűnt az az elrettentő erő is, amely elnyomta, nem engedte kibontakozni a másfajta, nem a két rendszer szembenállásából adódó ellentéteket, amelyek ezért 1990 óta szinte akadálytalanul kirobban* A szerző a hadtudomány kandidátusa, nagykövet, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Európai Együttműködési Főosztályának vezetője. A cikkben írottak saját véleményét tükrözik s nem szükségszerűen tekinthetőek a Külügyminisztérium hivatalos álláspontjának. 1995. tavasz 49
