Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Huntington, Samuel P.: Civilizációk háborúja?
Civilizációk háborúja? identitásukat. Ha valaki Rómában él, meghatározhatja magát rómaiként, olaszként, katolikusként, keresztényként, európaiként vagy nyugat-európaiként. A civilizáció, amelyhez tartozik, alkotja azt a legáltalánosabb identifikációs szintet, amelyben felismerheti magát. A kulturális identitás nem egyszer s mindenkorra adott, lehet módosítani, meg lehet változtatni, ez pedig változásokat idéz elő a civilizációk rendszerében és határvonaléiban. A civilizációk sokszor óriási lélekszámú népeket fognak egybe (ilyen Kína is, amely, Lucian Pye szerint, „olyan civilizáció, amely államnak tünteti fel magát"), de lehetnek kis lélekszámúak is, mint például a Brit Antillák. Egy civilizáció több nemzetállamot is magába foglalhat (ilyen a nyugati, a latin-amerikai és az arab), és egyetlen egyet is (ilyen a japán civilizáció). A civilizációk egymásba szövődhetnek, egymásra torlódhatnak, és alcivilizációkat is magukba foglalhatnak. A nyugati civilizációnak két fő változata van: az európai és az észak-amerikai. Az iszlám három alcsoportra oszlik. Ezek: az arab, a török és a maláji. Ha elmosódott is a civilizációk közötti határvonal, ezek a határok azért nagyon is valóságosak. A civilizációknak megvan a maguk dinamikája: születnek és elhalnak, elválnak egymástól és egymásba olvadnak. És el is tűnnek, betemeti őket az idő homokja. A nyugatiak nagyon is hajlamosak arra, hogy csak a nemzetállamokban lássák a világpolitika szereplőit. Pedig ez csak viszonylag rövid ideje, alig néhány évszázada van így. Minél korábbra megyünk vissza a történelemben, annál inkább azt tapasztaljuk, hogy az nem a nemzetállamoknak, hanem a civilizációknak a történelme. A study of history című könyvében Arnold Toynbee nem kevesebb, mint huszonegy nagy civilizációt számlált össze: ezekből már csak hat maradt fenn a világon. Miért kerülnek egymással konfliktusba a civilizációk? A jövőben mind nagyobb jelentőséget kap majd a civilizációhoz való tartozás, és valószínű, hogy a hét-nyolc legfontosabb (vagyis a nyugati, a konfuciánus, a japán, az iszlám, a hinduista, a szláv-ortodox, a latin-amerikai és talán az afrikai) civilizáció egymáshoz való viszonya fogja kialakítani a világ arculatát. A legfontosabb konfliktusok azon kulturális törésvonalak mentén törnek majd ki, amelyek ezeket a civilizációkat elválasztják egymástól. Legelsősorban azért, mert a civilizációk közti különbségek nem csupán valóságosak, de alapvetőek is. A civilizációkat sok minden különbözteti meg egymástól: a történelem, a nyelv, a hagyomány, de leginkább talán a vallás. A különböző civilizációhoz tartozó emberek különbözőképpen fogják fel az ember és az isten, az egyén és a közösség, az állampolgár és az állam, a szülők és a gyermekek, a férj és a feleség közötti viszonyt, és másféleképpen vélekednek a jogok és a kötelességek, a szabadság és a tekintély, az egyenlőség és a hierarchia fontosságáról. Ezek a különbségek egy több 1995. ősz—tél 185
