Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Huntington, Samuel P.: Civilizációk háborúja?
Samuel P. Huntington évszázados folyamat következményeként jöttek létre, és aligha fognak egyhamar eltűnni. Fontosabbak még a politikai ideológiák és a politikai rendszerek közötti különbségeknél is. A különbség, persze, nem okvetlenül jelent konfliktust, és a konfliktus nem okvetlenül jelent erőszakot. Annyi azonban bizonyos, hogy az évszázadok során mindig a civilizációk közötti különbségek váltották ki a leghosszabb és legvéresebb konfliktusokat. Másodsorban tény, hogy a világ mindinkább összezsugorodik. A különböző civilizációkhoz tartozó népek mind gyakrabban kerülnek kapcsolatba egymással; ennek következményeképpen mind erőteljesebben tudatosul a civilizációhoz való tartozás ténye, és az emberek is mind érzékenyebben észlelik a civilizációk közötti, illetve az egyazon civilizációhoz tartozó közösségek közötti különbségeket. Míg az észak-afrikai bevándorlás ellenséges érzelmeket keltett a franciákban, a „jó" európai katolikusokból álló lengyel bevándorlók beilleszkedését jobban elfogadták. Az amerikaiak sokkal elutasítóbban ítélik meg a japán beruházásokat, mint a kanadai és az európai beruházásokat, holott az utóbbiak sokkal jelentősebbek. A különféle civilizációkhoz tartozó népek kapcsolatba kerülése csak megerősíti e népekben a civilizációs hovatartozás tudatát, ez a tudat pedig még jobban felerősíti azokat a különbségeket és ellenszenveket, amelyeknek gyökerei a történelem mélyrétegeibe nyúlnak vissza. Harmadsorban, a gazdasági modernizálódás és a társadalmi fejlődés szerte a világon megfosztja az embereket a régi helyi identitásuktól. Ezek a folyamatok meggyöngítik az identitás forrásaként felfogott nemzetállamot is. Az így keletkezett űrt a vallás töltötte ki a világ jórészén az úgynevezett fundamentalista mozgalmak formájában. Vannak ilyen mozgalmak a nyugati kereszténységben, a judaizmusban, a buddhizmusban és a hinduizmusban éppenúgy, mint az iszlámban. A legtöbb országban és vallásban jórészt a műszaki emberek, a szabadfoglalkozásúak, az üzletemberek és a fiatal diplomások vesznek részt ezekben a mozgalmakban. Ahogy George Weigel is rámutatott, „az elvilágiasodás az uralkodó ténye a 20. század végének". így a vallás visszatérése, illetve, Gilles Kepei kifejezésével élve, „az Isten revansa" lesz az eszköze az énazonosságnak és az elköteleződésnek, s ez fogja egyesíteni a nemzeti határokon túllépve a különböző civilizációkat. Negyedsorban, a civilizációs tudat fejlődését az a kettősség is felerősítette, amely a Nyugat szerepét jellemzi. Egyrészt a Nyugat hatalma csúcspontján van. Ezzel egyidejűleg azonban, és — meglehet — ennek ellenhatásaként, a nem nyugati típusú társadalmakban a gyökerekhez való visszatérésnek vagyunk tanúi. Egyre többet hallunk Japán helyének átrendeződéséről, arról, hogy Japán újra Ázsia részének tekinti önmagát, egyre többet hallunk a nehrui örökség erodálódásáról és India hinduizálódásáról, az olyan nyugati eszmék kudarcáról, mint amilyen a szocializmus és a nacionalizmus, illetve a Közel-Kelet újraiszlámosodásáról; ahogyan arról is nagyban folyik a vita, hogy az oroszosodás vagy a nyugatosodás-e a fontosabb Jelcin Oroszországában. Ezenköz186 Külpolitika
