Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Tolnay László: Növekvő "euroszkepticizmusunk" forrásai
Tolnai/ László talható, nacionalista magatartás így nemcsak a szomszéd politikában okoz nehézségeket számunkra, hanem abban az összefüggésben is, hogy az említetteknek módjuk van befolyásolni a magyar csatlakozás feltételeinek teljesítését. Szűk mozgástér A fentiekből kiindulva és visszapillantva a kilencvenes évek elejére, illetve azokra a reményekre, amelyek az „Európába való visszatérés" kapcsán abban az időben megfogalmazódtak, meglehetősen mérsékelt eredmények regisztrálhatók. A feltevések, amelyek szerint a Nyugat ráébred arra, hogy a Közép- és Kelet-Európábán négy évtizeden keresztül megvalósult helyzetért súlyos felelősség terheli, és hozzásegíti a térség országait a felzárkózás gyorsabb ütemének megvalósításához, napjainkig nem váltak valóra. S itt nem csupán Jaltáról van szó, hanem Helsinkiről is, ahol végül is a második világháború után kialakult helyzetnek, a közép- és kelet-európai régió Nyugatról való elszakításának egyezményi megerősítésére került sor. Az ezt követő „enyhülésnek" nevezett egyensúlypolitika elfogadása csaknem két évtizeddel meghosszabbította a térség vegetálását, súlyos politikai és gazdasági alárendeltségének időszakát. Amit ma tapasztalunk, s ami egyben „szkepticizmusunk" forrása is, az a Nyugat bizonytalansága és a döntések halogatására irányuló hajlam dominanciája. Ez még akkor is szembe tűnő, ha figyelembe vesszük, hogy e mögött nemcsak közömbösség van, hanem a nyugati társadalmak növekvő problémái, az euro-atlanti intézményeken belül megnyilvánuló működési zavarok is meghúzódnak. Közrejátszik ebben a „jóléti társadalmak" utóbbi időben egyre határozottabban mutatkozó számos válságjelensége éppen úgy, mint a „Keletről fenyegető veszélyek" csökkenése nyomán gyengülő kohéziós erő. Az integrált hatalmak politikájának sajátos „renacionalizálódása" tapasztalható, a befeléfordulás, ami nyilvánvalóan nem kedvez a Közép- és Kelet-Európát magába foglaló integrációs folyamatok kiteljesedésének. Nyugat-Európa meghatározó hatalmaira tekintve meglehetősen lehangoló kép alakul ki a jelenlegi helyzetben. A világbirodalmának elvesztése felett meditáló és a hagyományos európai egyensúlyozó politikájának fenntartására már képtelen Nagy-Britannia enerváltsága, a regionális nagyhatalmi státusza látszatának megőrzéséhez kétségbeesetten ragaszkodó Franciaország politikai individualizmusa, illetve a félelem, amelyet mindketten éreznek az egyesült Németország hatalmi súlyának és befolyásának növekedése miatt, nem kedvez a közösségi együttműködés elmélyítését erősítő harmónia létrejöttének. Végül pedig, mintha az Egyesült Államokban is teret nyerne az a felismerés, hogy a következő évszázad — a most végetérővel ellentétben — nem feltétlenül Amerika évszázada lesz. Mindez elke154 Külpolitika
