Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Tolnay László: Növekvő "euroszkepticizmusunk" forrásai
Növekvő „euroszkepticizmusunk" forrásai kelhető a kettős megosztásra való törekvés: ellentétek támasztása a magyar kormányzat és a romániai magyar kisebbségi vezetők között, valamint az ellentétek elmélyítésére irányuló kísérlet a magyar kisebbség szervezetein belül. A magyar csatlakozás szempontjából nem lehetnek közömbösek a szlovák bélés külpolitikában az utóbbi időben tapasztalható jelenségek sem. Ismeretes, hogy a Meciar-kormány megválasztásakor a Moravcik-kabinet külpolitikai irányvonalának folytatását ígérte. Az új szlovák kormány ennek megfelelően az EU- és a NATO- tagság elérésére, valamint a szomszédokkal való kapcsolatok javítására kapott megbízást. A kormányra került Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ezt — nyilvánvalóan koalíciós partnereinek (Szlovák Nemzeti Párt, Munkás Szövetség) közismert nyugat- és magyarellenes elfogultságából kiindulva — a koalíciós szerződésben is rögzítette. Az óvatosság indokolt volt, mivel a koalíció legsúlyosabb ellentétei napjainkban e kérdések körül robbannak ki. Az ennek nyomán kialakult szlovák belpolitikai helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati politikai körökben — Szlovákiának a békepartnerségben tanúsított aktivitása ellenére — erősödni kezdett az a vélemény, amely szerint Pozsony valójában még nem döntötte el, hogy milyen irányba kíván a jövőben haladni. A bizonytalanságot tovább fokozta a szlovák politika Oroszországgal folytatott kapcsolatépítésének jellege és formája. Ezek a jelenségek ( pl. a magyar—szlovák alapszerződés ratifikációjának elmaradása, a nyelvtörvény, az új privatizációs politika, a kormány hatalomgyakorlásának módszerei, az államfő elleni kampány stb.) végül is odavezettek, hogy Szlovákia pozitív külföldi megítélése jelentősen romlott az utóbbi időben. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy Szlovákiát Nyugaton „kifelejtik" a visegrádiak és ezzel az első körben integrálandók köréből. A magyar—szlovák viszony kérdésében is bizonyos fokú kettősség érzékelhető. A szlovák miniszterelnök — tisztában lévén a hazai közvélemény magyarsággal szembeni „fenntartásaival" — a magyar—szlovák kapcsolatokat olyan területnek tekinti, amelynek megfelelő kezelésével megőrizheti nacionalista szövetségesei lojalitását. Miközben az alapszerződés aláírásával egy nemzetközileg igen érzékeny területen javított személyes imázsán — koalíciós partnerei nyomásának engedve —, a ratifikációt kevésbé tartja már sürgető feladatnak. Meciar az aláírással láthatóan elértnek tekinti külpolitikai célját, az alapszerződés további sorsa már kevésbé áll figyelmének központjában. Legalábbis erre utalnak az alapszerződés szellemével ellentétes kormányzati lépések (pl. nyelvtörvény). Mindez azt a feltevést is alátámasztja, hogy nem várható a szlovák—magyar kapcsolatokban a közeli jövőben komolyabb áttörés. A magyar integrációs politikát tekintve, a Romániához, illetve Szlovákiához fűződő kapcsolatok problematikus volta a magyar nemzetiségekkel szemben tapasz1995. ősz—tél 153