Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Valki László: Szeret,nem szeret... (A NATO-kibővítés kérdőjelei)
Vnlki László mai Oroszországban lejátszódó folyamatokról, a mostaniak a legkevésbé sem hasonlíthatók azokhoz, amelyek a sztálini vagy a brezsnyevi időket jellemezték. Egy esetleges kelet—nyugati konfliktus tehát semmiképpen sem reprodukálná az 1945 és 1990 közötti korszakot. A NATO létezik, külső határai jelenleg is fennállnak, szemmel láthatóan anélkül, hogy önmagukban hátrányosan befolyásolnák a szövetség és Moszkva viszonyát. Ha vannak is ellentétek Oroszország és a Nyugat között, azok nem a „választóvonalakkal" függenek össze, következésképpen az utóbbiak geostratégiai értelemben csekély mértékű változása sem hozná vissza a hidegháború korszakát. A NATO is képes lenne fenntartani és továbbfejleszteni a partnerségi viszonyt a kívül maradottakkal; az ezzel ellentétes következtetés — állapítja meg a Voigt-jelentés — a „nulla összegű játék" régimódi filozófiájára emlékeztet.51 A kívül maradók közül ugyanakkor azokat a közép- és kelet-európai államokat, amelyek — ha eltérő határozottsággal is — éppúgy a Nyugat részévé szeretnének válni, mint Magyarország, érzelmileg és politikailag negatívan érintené a NATO elutasító döntése. Számukra semmilyen magyarázat, amely demokratikus berendezkedésük vagy infrastruktúrájuk hiányosságaira utal, nem lenne kielégítő, és az elutasítás tényét nehezen tudnák belpolitikailag feldolgozni. Éppen ezért a NATO szűk körű kibővítésének koncepciója hosszú távon nem tartható. A kívül maradó államokat érdekeltté kellene tenni abban, hogy bekerüljenek a felveendők második körébe, és a NATO-nak is szélesítenie kell a velük fenntartott kapcsolatokat. Ellenkező esetben az érintett országokban — mindenekelőtt Szlovákiában és Romániában — éppen azok a nemkívánatos politikai folyamatok erősödnének fel, amelyek ma felvételüket akadályozzák.52 Egyesek véleménye szerint a kibővítés károsan hatna a NATO működésére. Már a kérdés felvetése is ellentéteket szült a szervezetben és továbbiak kialakulására lehetne számítani a majdan meginduló tárgyalásokon. Csökkenne a NATO összetartó ereje, nehezebben születnének meg a döntések, hiszen az új államok a társadalmi-politikai átalakulás állapotában vannak és érdekeik emiatt jelentősen eltérnének a jelenlegi tagokétól. Genscher volt külügyminiszter szerint „a NATO kibővítéséről folytatott elsietett és [a problémák iránt] érzéketlen tárgyalások csökkentenék a szövetség belső kohézióját, valamint döntéshozatali képességeit."53 Fred C. Iklé volt amerikai külügyminiszter-helyettes szerint az űj tagállamok könnyen trójai falovakká válhatnának. „Az esetleg felélesztett KGB a volt kelet-európai kollégák között megtalálná a megfelelő együttműködő személyeket" — írta egy cikkében.54 Természetesen semmi sem lenne rosszabb, mint ha a tárgyalásokat a felek elsietnék vagy ha friss, kipihent ellenséges ügynökök árasztanák el a szervezetet. Egyelőre azonban még a tárgyalásokat sem kezdték meg, s félő, hogy az egykori ügynökök a felvétel időpontjában már túl lennének az aktív korhatáron. Nehézsé114 Külpolitika
