Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Valki László: Szeret,nem szeret... (A NATO-kibővítés kérdőjelei)
Vnlki László összehangoltságát, a tiszti állománynak pedig el kell sajátítania a szövetség munkanyelvét, az angolt. Mindezek részleteit szintén az új tagállamokkal egyetértésben állapítják meg, így azok alku tárgyai lesznek majd a felvételről folytatott tárgyalásokon. Az új tagállamok akaratuk ellenére semmire sem lennének kötelezhetitek. így lenne ez abban az esetben is, ha a szervezet a későbbiekben a boszniai béketeremtéshez hasonló akciókat határozna el. A tanulmány szerint a NATO a jövőre nézve elvárja, hogy eseti döntések alapján az új tagállamok is részt vegyenek az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke — tehát a kollektív védelem — szféráján kívül eső ( out-of-area) közös fellépésekben. Ezeknél azonban figyelembe kell venni az új tagállamok katonai képességeit. A jelenlegi tagállamok az IFOR felállítása alkalmával is egyhangú döntést hoztak, viszont minden állam maga döntötte el, hogy milyen mértékben vesz részt a közös akcióban. (A NATO tagjainak a fele csupán ezer vagy annál kevesebb katonával képviselteti magát a mintegy hatvanezer főt számláló nemzetközi haderőben.) Azt a gyakori ellenérvet, miszerint a felvettek és a kívillmaradók — tehát hazánk és szomszédai — között megromlana a viszony, még senki sem fejtette ki bővebben. Nem világos, hogy a felvétel elmaradása felett érzett csalódottság miért éppen a felvettekkel — és nem a brüsszeli döntéshozókkal — szemben váltana ki politikai következményekkel is járó ellenérzéseket. Azt sem tudni, hogy közelebbről mivel kellene számolni a viszony „megromlása" esetén olyan országok esetében, amelyekkel ma sem felhőtlen a kapcsolatunk. Miért éppen a magyar kisebbségek val- lanák kárát — mint egyesek állítják — a NATO-hoz való csatlakozásunknak? Napjainkban, amikor még korántsem indult meg a szövetség bővítése s a magyar kormány határozott erőfeszítéseket tesz a kétoldalú kapcsolatok javítására, történetesen kedvezőtlen döntések születtek mind Szlovákiában, mind Romániában. A kisebbségek helyzete minden jel szerint sokkal inkább az ottani belpolitikai erőviszonyok alakulásától függ, mint bármi mástól. Ettől függetlenül azonban Budapest mindkét szóba jöhető szomszédjának a felvételében érdekelt lenne. Végül többen azt állítják, hogy a NATO-hoz való csatlakozás együtt járhat idegen csapatok tartós állomásoztatásával az új tagállamok területén. Az erről szóló hivatalos tanulmány a jövőre nézve valóban nem zárja ki ezt a lehetőséget, de nem is tekinti — ahogyan fogalmaz — „a priori" előfeltételnek. Fontosnak tartja viszont, hogy az újonnan felvettek megteremtsék a szövetséges csapatok telepítésének lehetőségét arra az esetre, „amennyiben az [egy válsághelyzetben] szükségessé válna".32 További vizsgálatokat igénylő kérdés — állapítja meg a tanulmány — hogy miként kapcsolódhatnának az új tagállamok véderői a közös haderőstruktúrához. Például olyan különlegesen kiképzett alakulatokat hozhatnának létre, amelyek adott esetben a NATO-csapatokhoz csatlakozhatnának, vagy megfordítva, az utóbbiak 108 Külpolitika
