Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Farkas György míthatatlanság veszélyét. Végül, ha igaz, hogy ezek a tényezők a viszonylag legkedvezőbb integrációs modelljeink realitásával, kivitelezhetőségével kapcsolatban kételyek, aggodalmak megfogalmazására adnak okot, a kevésbé kedvezőek esetében még inkább indokolt számolni velük. 3. Problématerhelt alternatívák: okok és árnyalatok Ha sok tapasztalattal túltelítve (és nem tagadom, emiatt ráadásul előítéletekkel is terhelt módon) próbálunk meg előrenézni, integrációs fejlődésünk önerőnkből való kibontakoztatását és végrehajtását abban az egységben és rendszerben, ahogyan az előzőekben leírtam, komoly fenntartással kell kezelnünk. a) Eltekintve egyrészt attól az alapvető politikai kérdéstől (és a velejáró bizonytalanságtól), hogy integrációs folyamatunk elkerülhetetlenül több kormányzati periódust kell hogy átfogjon, másrészt hogy hatalmas, egyelőre ismeretlen forrásból származó anyagi eszközöket kell hogy mozgósítson, egy szélsőségesen kritikus megközelítéssel, s vállalva mintegy az „ördög ügyvédjének szerepét", úgy tekintjük, hogy a fő problémák és feszültségek forrásai az alábbi összefüggésekben és tényezőknél várhatók és kimutathatók. A ténylegesen kialakult helyzet (ideértve különösen egyrészt a reálszféra adottságait és problémáit, másrészt az eddigi hazai integrációs folyamatok egymás közti kiegyensúlyozatlanságát) már túllépett azon a szinten és mértéken, amikor mintegy áttekinthető és kezelhető módon „mederbe terelhető", összefogható és irányítható volna, azaz az „elő- integráció" kívánatosnak tartott fő eredménye nem következik be. Ez az önmagában véve kétségkívül nagyon leegyszerűsített feltételezés nemcsak, s talán nem is elsősorban az adott, jelenlegi helyzetre értelmezhető: általában véve bármely olyan hazai helyzetre, amikor megkezdenénk integrációs stratégiánk és programunk kidolgozását és megvalósítását. (Alternatív esetben: ha például újból megkíséreljük egy-egy újabb integrációs stratégia megkezdését; lásd ezzel kapcsolatban a későbbieket.) Ez a „képlet" nemcsak azt a veszélyt veti föl, hogy kárt szenved a számunkra fontosnak tartott időtényező érvényesítése (ahogyan azt az optimális modellben feltételeztük), hanem az integráció átfogó, szervezett jellege, következetessége és várható eredményei tekintetében is alapos kétségeket támaszt. Tételezzük föl, hogy ennek ellenére elkészül a hazai integrációs stratégia, azt el is fogadják, és a végrehajtása is megkezdődik. A veszély- és bizonytalansági pontok itt is adottak: a végleges stratégia kidolgozása és elfogadása önmagában is egy sor választást, döntést igényel, ezen belül prioritások kijelölését, valamint diszpreferenciák azonosítását stb. Ezenkívül a döntések érvényesítése a valóságban, az elhatározott feladatok végrehajtása, a szükséges eszközök és hatáskörök rendelkezésre bocsátása, a számonkérés és felelősségre vonás mind-mind olyan elemek, amelyek tekintetében joggal táplálhatunk kétségeket. (Hangsúlyozom: nem előítéletek, hanem több évtizedes tapasztalataink miatt.) 92 Külpolitika
